a) „És eljövének az ő anyja s atyafiai, s kinn állván, hozzája küldének, híván őt. És a sereg körüle ül vala és mondák neki: Ime anyád és atyádfiai ott kinn keresnek téged. És felelvén nekik, mondá: Ki az én anyám s kik az én atyámfiai?” (Márk 3,31). Jézus prédikál, árad belőle lelkének ereje, hogy kielégítse testvérei éhségét. Akkor megzavarják, hogy menjen, mert kinn állnak anyja s rokonai; eljöttek érte, akarják hogy menjen velük. – Jézus kemény; hivatásában nem ismer anyát, testvért, ki útjába álljon. Szeretik őt ezek, tudja ő azt; de egy más, felsőbb, parancsoló szeretet int feléje; a szellem áll a testtel s vérrel szemben, s neki kell győznie. – Vannak körülmények, hol engedékenységünk s túlhajtott kegyeletünk bűn a Szentlélek ellen. Nem személyekről van ilyenkor szó, hanem egy istenellenes elvről, mely a test és vér melegével kísértetbe hoz. – Ha a lélek üdve forog veszélyben, el kell vágni minden köteléket.
b) „És kezdé tanítani őket, hogy az ember fiának sokat kell szenvedni… És fogván őt Péter, kezdé feddeni. Ki megfordulván, megdorgálá Pétert, mondván: Hátra tőlem, ellenkező, mert nem érted, mik az Istenéi” (Márk 8,32). Mily élesen vág vissza az Úr; lelke felháborodásával felel. Jézus el van szánva áldozatát bemutatni; Jeruzsálembe akar menni s a halálba. De az emberi érzés Péterben kifogásolja ezt s rá akarja venni az Urat, hogy térjen ki az erőszaknak. Hátra tőlem – volt a felelet – mert akkor elvész az isteni föladat, s ellenségeinek meghódolva nem állná ki a tűz- és vérkeresztséget. Ha kimélné magát, elveszne minden. E kemény szóban: „hátra tőlem” hangzik újra az, hogy „Isten fia vagyok”. Nálam is a rosszal való ellenkezés s a vele való megvívás nem baj, nem csapás, hanem isteni út s az erény feladata.
c) „Aki megtalálja életét, elveszti azt, s aki életét elveszti érettem, megtalálja azt” (Máté 10,39). Aki kényezteti magát s önkedvében jár el mindenütt, – aki a test és vér sugallatait követi legfőbb norma gyanánt, az azt gondolja: kitöltöttem kedvemet, éltem; pedig csalódott; nem értette meg az igazi életösztönt; világnál, testnél jobban kell szeretni a lelket, s a lélek önfenntartási ösztöne erősebb legyen, mint a világ s a test és vér szeretete. Ezek az erős lelkek, kik a lélek önfenntartási ösztönét érvényesítik világ és test fölött. A többiek gyönge lelkek; az élet ösztöne fölületes bennük; legyeket fogdosnak s homokból építenek kis mólókat. Ó Uram, az erős élet ösztöne, az örök élet fönntartásának vágya vigyen s emancipáljon engem; ez csillagom; e szerint igazodom, intézkedem s hozom áldozataimat!