A tiltó akadályok között első helyen említjük a fogadalmat, vagyis olyan Istennek tett, szorosan kötelező ígéretet, amely a házasélet természetével össze nem fér. Ily fogadalom azokat köti, akik Istennek kötelezően, tehát bűn terhe alatt megígérték, hogy iránta való szeretetből, a tökéletesebb okáért, házasságot nem kötnek, megőrzik a szüzességet, illetőleg ezentúl örökös tisztaságban akarnak élni, vagy szerzetesrendbe akarnak lépni, avagy fel akarják magukat pappá szenteltetni.
Aki egyikre vagy másikra a felsoroltak közül fogadalmat téve mégis házasságot köt, világos, hogy súlyosan vétkezik. Miért is az ily fogadalom által kötött egyén csak akkor léphet szabadon házasságra, ha előzőleg fogadalma alól fölmentést kap. Ha kellő okokat tud felhozni, az Egyház a felmentést megadja.
Aki pedig fogadalma ellenére is házasságot kötött, fogadalmát most már csak annyiban köteles megtartani, amennyiben rajta áll s a házastárs jogaival nem ellenkezik. Legcélszerűbb s biztosabb, ha az ilyen is – legalább utólag – fogadalma alól fölmentést kér.
Jegyzet: A szerzetesrendekben letett ünnepélyes fogadalom nem tiltó, hanem bontó akadály. Sőt a Jézustársaságban letett egyszerű fogadalom is, különös kiváltságképpen, bontó akadály.