Az új törvénykönyv a bérmálás felvételét illető kötelezettségről így nyilatkozik: „Habár ez a szentség eszközszerűen nem szükséges az üdvösségre, mindazonáltal senkinek sem szabad annak felvételét, ha erre alkalom nyílik, elhanyagolni”. (787. Kánon.) Azért is tehát vétkezik az – ha nem is halálosan –, aki a bérmálkozást egyszerűen elhanyagolja, sőt súlyos bűnt követ el, aki a bérmálás szentségét, mint feleslegeset, megveti, elutasítja.
A régi zsinatok jelentékeny egyházi büntetéseket szabtak ki azokra a szülőkre, akik gyermekeik megbérmálását – bár arra kedvező alkalom kínálkozott – elhanyagolták. Így pl. ily szülőre elégtétel gyanánt azt szabták, hogy minden pénteken kenyéren és vízen böjtöljön, míg csak gyermekei a bérmálásban nem részesülnek. Máskor megint a templomból tiltották ki őket. Borromei Szent Károly a régi kánonokra hivatkozva elrendeli: Ha valamely gyermek bérmálás nélkül hal meg, a szülők – amennyiben az ő hanyagságukból történt – három évi penitenciát tartsanak.
Novacianus eretnek-vezér az ősi Egyházban rengeteg sok bajt, viszályt okozott. Ennek a jól induló, de szerencsétlen véget ért embernek gyászos bukását a szentatyák annak tulajdonítják, mert „a felvilágosítás és megerősítés szentségét”, a bérmálást, hanyagságból nem vette fel.
Habár a bérmálkozás elmulasztása bizonyos körülmények között bűn nélkül is megeshetik, például ha egy aggastyán a vidék szokása ellenére csupán nagy szégyenkezéssel tudna a gyermekek közé térdelni, hogy a bérmálásban részesüljön, de semmi esetre sem menthetők a halálos vétektől oly szülők, kiknek hibája folytán gyermekeik ettől az üdvös szentségtől meg vannak fosztva, ők ugyanis súlyosan kötelesek gondoskodni minden rendes eszközről, amely csak gyermekük lelki javát s üdvét hathatósan előmozdítja. Már pedig a bérmálás kétségkívül ezek közé tartozik. Sőt még hülye s születésüktől fogva őrült gyermekeiket is bérmáltassák meg, mert ezt a szentséget az ilyenek is – megengedett s érvényes módon s örök dicsőségük szempontjából – nagy haszonnal fogadhatják.