„Ó, csodálatos szeretet! – kiált fel Aranyszájú Szent János – az Úr önmagát adja nekünk a legméltóságosabb Szentségben. Mindent odaad, amije csak van, úgy hogy nincs többé mit adnia… Ó, bámulatos csodája a szeretetnek! Az az Isten, aki ura mindeneknek, a mi tulajdonunk lesz!” Az isteni szeretetnek ez a kiáradása bizonyára fogalmainkat messze felülmúló módon meggazdagítja a jól felkészült lelket. Ha az Úr megáldá Obededomot és egész házát, mert a szövetség szekrénye az ő hajlékában három hónapig szállást talált (2Sám 6,11), vajon nem fogja‑e ajándékaival elhalmozni azt a szívet, amelyben jómaga személyesen választ lakást?