Szeretetre legméltóbb Megváltónk szegénységben akart megjelenni e földön, hogy az által bennünket a földi javak megvetésére tanítson: „Gazdag lévén, ti érettetek szegénnyé lett, – úgymond Szent Pál – hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek.” (2Kor 8,9) Ezért is figyelmeztet Jézus mindenkit, ki őt követni akarja: „Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el, amid vagyon és oszdd a szegényeknek; azután jöjj és kövess engem.” (Mt 19,21) Lássuk tehát, hogyan követte Mária, Jézus Krisztus legtökéletesebb tanítványa, az ő példáját. Pater Canisius igazolja, hogy a boldogságos Szűz egészen jól megélhetett volna szülői örökségéből; mivel azonban többre becsülte a szegénységet, vagyonának legnagyobb részét kiosztotta a templomnak és a szegényeknek, önmaga megélhetésére csak keveset tartván vissza. Sőt sokan azt állítják, hogy az önkéntes szegénység fogadalmát is letette. Mária maga kinyilatkoztatta egy napon Szent Brigittának (Revel. lib. 1. c. 10.): „Mindjárt kezdetben ígéretet tettem Istennek, hogy itt a földön soha semmit nem akarok bírni. ” Az ajándékok, amelyeket Mária a három napkeleti fejedelemtől kapott, bizonyára nagy értékűek lehettek, Szent Bernát szerint azonban ezeket is tüstént kiosztotta a szegények közt, mit abból is következtethetünk, hogy nemsokára rá, midőn a templomba ment, nem bárányt hozott áldozatul, mely a jómódúak ajándéka volt, (a fiúért vigyen egy esztendős bárányt égő áldozatra [Sev. 12, 6.]) hanem egy pár gerlicét, a szegények adományát: „Hogy áldozatot adjanak aszerint, amint meqmondatott az Úr törvényében, egy pár gerlicét, vagy két galambfiat.” (Lk 2,24) Maga Mária is így szólt Szent Brigittához (Ibid.): „Mindent, amivel bírtam, a szegényeknek adtam, csak egy csekély élelmet és ruházatot tartottam meg magamnak.”
A szegénység iránti szereteténél fogva nem szégyellte Mária, hogy egy szegény ácsnak, Szent Józsefnek legyen jegyesévé s hogy – Szent Bonaventura szerint – varrás- és kötéssel tartsa fenn életét. Egy angyal kijelentette egyik napon Szent Brigittának, hogy a világ gazdagsága Mária szemében oly megvetésre méltónak tűnt fel, akár az utca sara. Amint Mária szegényen élt, úgy szegénységben halt is meg, mert nem bírunk arról tudomással, hogy halála után más egyebet is hátrahagyott volna két szegényes ruháján kívül, miket Metaphrastes és Nicefor közlése szerint két asszonynak ajándékozott, kik életében gondot viseltek rá.