A csodák csodája – 3

A két szín minden, még a legkisebb érzékeink alá eső részecskéjében is Krisztus Urunk teljes egészében van jelen. Ha tehát széttörjük, megosztjuk a színeket, nem Krisztust törtük szét, osztottuk meg, hanem csupán az ő jelenlétét sokszoroztuk.

Jegyzet: A jelenlétnek többféle módját különbözteti meg a keresztény bölcselet. Egyik a körülírt (circumscriptiv) jelenlét, amellyel a testek töltik be a teret olyképpen, hogy minden egyes részecskéjük a térnek más és más helyét foglalja le a maga számára. A másik a határolt (definitiv) jelenlét. Ez a szellemi lények jelenlétmódja, amelyek – minthogy részeik nincsenek – ahol csak vannak, teljes egészükben vannak. Jelenlétük azonban csakis addig terjed, ameddig erejük és hatásuk elér. Azontúl sehol sincsenek. Ilyen pl. a mi lelkünk jelenléte testünkben. Lelkünk ugyanis testünknek minden élő porcikáját teljes egészével hatja át, ámde rendes körülmények között hatásköre s így léte testünk határain túl nem terjed. Testünkkel tehát el van határolva. Végül szent hitünkből a jelenlétnek még egy harmadik módját is ismerjük s ez a szentségi (sacramentális). Ezt röviden így magyarázhatjuk meg: Krisztus egész valóságában a szent színek alatt úgy van jelen, mint ahogy lelkünk testünkben. Kiterjedés nélkül – minden részecskében –, egészen. A különbség csak az, hogy míg lelkünk testünkön kívül sehol sincs, addig Krisztus mindenütt ott van, ahol csak konszekrált kenyér s bor, szóval szent színek találhatók.

Ezzel egyben szent hitünk más csodálatos dologra is felhívja figyelmünket. Íme a dolgok s személyek lényege s azoknak bizonyos helyen való jelenléte nem azonos valami. Nem ellenkezik tehát a józan ésszel s az isteni mindenhatóságot nem múlja felül, hogy e kettőt olyképpen szét is válassza, hogy megsokszorozza valaminek vagy valakinek a jelenlétét anélkül, hogy az illető dolgot vagy személyt megsokasítaná. Íme Krisztus egy marad, de a jelenléte csodálatos módon számtalan. Egyik jelenléte szerint pihen a kehelyben, a másik jelenléte szerint felmutatják, viszik a beteghez, avagy az áldozó keblébe száll. Mily csodák ezek!