Az engedelmesség iránt való szeretetből történt, hogy Mária az angyal üzeneténél a szolgáló nevet adta magának: „Íme az Úr szolgáló leánya” „Azért nevezte magát így, – mondja Villanovai Szent Tamás, mert e hűséges szolgáló soha nem került ellenkezésbe Urával, sem gondolataiban, sem cselekedeteiben, hanem minden önakaratot félretéve, mindig és minden dologban alávetette magát az isteni akaratnak.” (Cant. de Ann.) Mária maga tudtunkra adja, hogy Isten kedvét találta ebben az engedelmességben: „Megtekintette szolgálójának alázatosságát.” Hisz éppen az mutatja egy szolgáló alázatosságát vagy alacsonyságát, hogy mindenkor kész urának engedelmeskedni. Szent Ágoston szerint az isteni Anya engedelmességével ismét jóvátette a bajt, melyet Éva engedetlensége okozott; „mert – úgymond – míg Éva engedetlenségével magára is, az egész emberi nemre is halált hozott, addig Mária engedelmességével visszaszerezte az összes embereknek az üdvösséget.”
Mária engedelmessége sokkal tökéletesebb volt, mint valamennyi többi szenté; mert a többi összes emberek magukban hordozván az eredeti bűn következtében a rosszra való hajlamot, megerőltetésükbe kerül a jót cselekedni. Máriánál ez az eset nem állott fenn; ment lévén ugyanis az eredeti bűntől, a legcsekélyebb ellenállásra sem talált önmagában arra nézve, hogy Istennek engedelmeskedjék, hanem Szent Bernardin szerint olyan volt, mint a kerék, mely gyorsan forgásnak indult a Szentlélek legkisebb fuvalmára; (T. 3. serm. M. a. 2. c. 1.) úgy hogy Mária ugyanennek a szentnek szavai szerint itt a földön egyedül azzal törődik, mit kíván tőle Isten, hogy azt aztán rögtön foganatosítsa. (T. 2. serm. 51. a. 3. c. 2.) Máriára kell vonatkoztatnunk e szavakat: „Lelkem olvadozott, midőn szerelmesem szóla,” (Én 5,6) mert – miként Richárd megjegyzi – szeretete folyékony érc volt, mely tüstént bármely formát felvett, amit csak Isten neki adni akart.