Isten és a felebarát szeretete egy és ugyanazon parancsban hagyattak meg számunkra: „Az a parancsolatunk van pedig Istentől, hogy aki szereti Istent, szeresse felebarátját is.” (Jn 4,21) „Ennek oka abban rejlik, – mondja Szent Tamás – hogy aki Istent szereti, egyszersmind mindazt is szereti, mit Isten szeret.” Midőn Genuai Szent Katalin egy napon így szólt Istenhez: „Uram, Te azt akarod, hogy szeressem felebarátomat, holott nem bírok kívüled semmit se szeretni”, – így felelt az Úr; „Aki engem szeret, mindent szeret, amit én szeretek.” Minthogy azonban soha nem élt és nem is fog élni teremtmény, mely nagyobb szeretettel lett volna eltelve Isten iránt, mint Mária, ennél fogva nem volt még senki, s nem is lesz, ki jobban szerette volna felebarátját, mint ő. P. Cornelius a Lapide az Énekek énekének eme szavairól: „Hordszéket készít‑e magának Salamon – közét szeretettel ékesítette föl Jeruzsálem leányaiért,” (Én 3,9) – azt mondja, hogy e trónszék Mária méhe volt, melyben a testté lett Ige lakott s az Úr az ő szent Anyját avégből ékesítette fel oly nagy szeretettel, hogy mindenkinek segítségére siessen, ki őt erre kéri. Míg Mária itt a földön élt, el volt telve felebaráti szeretettel és pedig annyira, hogy segítségére sietett a szűkölködőknek anélkül, hogy azok őt erre felkérték volna, miként ezt a kánai menyegzőn is tette, hol kérte Fiát, vigye véghez a víz borrá való átváltoztatásának csodáját, szeme elé tárván a szegény család szégyenét: „Íme nincs boruk.” (Jn 2,3) Mennyire sietett mindig, ha arról volt szó, hogy felebarátján segítsen! Midőn felebaráti szeretetből felkereste Erzsébetet, sietve méne a hegyes tartományba. (Lk 1,39) De nagyobb szeretetet nem tanúsíthatott volna irántunk, mint mikor Fiát üdvünkért feláldozta. Annyira szerette Mária a világot, – mondja Szent Bonaventura, – hogy egyetlen Fiát hozta érte áldozatul! Szent Anzelm így kiált fel hozzá: „Ó te áldott az asszonyok közt, ki felülmúlod az angyalokat tisztaságban, és a szenteket jóságban.”
„Most, midőn Mária az égben van, irántunk való szeretete nemcsak hogy nem csökkent, – mondja Szent Bonaventura – nem, hanem még sokkal nagyobb lett, mert most még inkább felismeri az emberek nyomorúságát.” (Spec. c. 8) „Amíg Mária itt a földön élt, – mondja ugyane szent – nagy volt irgalmassága a nyomorultak iránt, de még sokkal nagyobb most, hogy az égben uralkodik.” Egy angyal Szent Brigittának (Revel. lib. 3. c. 30.) tudtára adta, hogy azok közt, akik imádkoznak, nincs egyetlenegy sem, ki ne tenne szert kegyelmekre a boldogságos Szűz Mária révén. Valóban nyomorultak lennénk, ha Mária nem könyörögne érettünk; hiszen maga Jézus mondta Szent Brigittának (Ibid. lib. 6. c. 29): „Ha közben nem járna Anyám az ő könyörgésével, nem volna semmi remény irgalomra.”