Még az álom sem akadályozta Máriát abban, hogy Istenét szeresse. Ha Szent Ágoston kijelentései szerint ősszüleink élvezték ezt az előjogot mindaddig, míg megmaradtak ártatlanságukban: „Az alvóknak álma épp oly üdvöthozó volt, mint az ébrenlevőknek az ébrenlét” (S. 5. in Jul. c. 9), akkor nem szabad ugyanezt az Isten Anyjától sem megtagadnunk. Ez okból Suarez, Rupert apát, Szent Bernardin és Ambrus ezt az előjogot neki is tulajdonítják. „Mialatt teste nyugodott – mondja Szent Ambrus Máriáról – azalatt lelke ébren őrködött;” (Sib. 2. de Virg.) s így teljesedésbe ment nála, amit a bölcs előre hirdetett: „Világa nem alszik el éjjel.” (Péld 31,18) Mialatt szent teste nyugodt szendergésben a szükséges erőket gyűjtötte, lelke Szent Bernardin szerint Istenhez emelkedett és tökéletesebben gyakorolta ilyenkor a szemlélődő életet, mint ébrenlétének bármely szakában. Mária az Énekek énekében felkiálthatott a jegyessel: „Én alszom, de szívem vigyáz;” mert – miként Suarez hozzáteszi – álmában csak épp úgy az erények világát élte, mint akár ébrenlétében. „Egy szóval – úgymond Szent Bernardin – míg Mária itt a földön élt, megszakítás nélkül szerette Istent;” (Tom. 2. Serm. 51. a. 3. c. 3.) valóban soha nem is cselekedett egyebet, csak amiről tudta, hogy Istennek tetszésére van és úgy szerette Őt tényleg, mint ahogy gondolta, hogy Őt szeretnie kell. Nagy Albert szerint joggal mondhatjuk, hogy Mária annyira el volt telve Isten szeretetétől, hogy itt e földön egyetlen teremtmény se lett volna képes őt ebben felülmúlni. (Lib. de laud. V. c. 96.) Villanovai Tamás állítása szerint Mária az ő izzó szeretete miatt oly szép és tetszetős volt Isten szemében, hogy arra bírta Őt, hogy méhében emberré legyen; (Com. 5. in Nat. D.) Szent Bernardin pedig így kiáltott fel: „Íme egy szűz, ki erényeivel megsebezte és meghódította Istenének szívét!” (T. 2. Serm. 61. a. 1. c. 4.)