Maga az atyamester, Luther Márton (†1546) ugyan még a valóságos jelenlétet tagadni nem merte, de hajlott feléje. „Ha Karlstad1 – írja Luther – meg tudott volna engem arról győzni, hogy a szentségben a kenyéren és boron kívül nincs semmi egyéb, nagy jótéteménnyel kötelezett volna le magának. Ezzel ugyanis a pápaságnak nagy kellemetlenséget okoztam volna. Ámde én ebben magamat fogva látom, mint akinek nincs kiútja. Mert az evangéliumi szöveg túlságosan nyílt és világos, semhogy az ember könnyen megtépázhassa, sőt megszédült fejjel, kitalált szavakkal s magyarázatokkal felforgathassa. (Ad Argentoratenses.) Az ágostai hitvallás s Melanchton Apológiája is még majdnem fedik a katolikus eucharisztikus tanokat. A keresztény hitrendszerből kihúzott tégla azonban előbb vagy utóbb, de feltétlen bizonyossággal az egész nagyszerű épület összeomlását okozta. A lutheránizmus megtagadta az egyházi rendet s ezzel az átváltoztató (konszekráló) papi hatalmat is elvetette. Ámde akkor mi hozza a kenyér s bor színe alá Kriszust? A nehézséget úgy vélték megoldhatónak, hogy Krisztus Urunknak emberi természete szerint is mindenütt jelenlevőséget (ubiquisták) tulajdonítottak. Eszerint tehát Urunk a világ összes kenyerében s borában jelen volna. Az ún. Solida declaratio (hitvallás) ezt a szertelen tant oda korlátozta, hogy Krisztus a hit által van jelen a kenyér- s bor-szín alatt, de akkor is csak a vétel pillanatában.
Zwingli (†1531), kihez Karlstad, Bucer és Oecolampadius is csatlakoztak, a konszekrált kenyérben s borban puszta jelet lát. Luther sacramentáriusoknak nevezi őket, mert az Oltáriszentségben csupán a jelet tartották meg, elvetve annak tartalmát. Nagyon világos, hogy ilyen radikális tévedés csupán a Szentírás legönkényesebb magyarázása által volt lehetséges. Maga Luther kigúnyolja s nevetségessé teszi emiatt reformátortársait, jóllehet ezekkel nem történt egyéb, mint hogy tovább gurultak a lejtőn, amelyre őket atyamesterük, Luther csalta s amelyen jómaga sem tudott megállani.2
Ennek a nyakló nélküli írásmagyarázatnak tulajdonítható, hogy „ama rövid szónak: Ez az én testem, az új tanítók írásaiból 84 magyarázását említi Claudius Sanctes, Rasperger Christof szinte kétszázat”. (Pázmány: Kalauz II. 384. lap. Az Egyetem kiadása, 1898.)
1 Karlstad, eredeti nevén Bodenstein András (1480–1541) a reformációnak egyik tehetséges, de szenvedélyes és erőszakos előharcosa, ki Luthernek az Oltáriszentségről szóló tanát hevesen támadta.
2 A sacramentáriusok – írja Luther – úgy cselekszenek, mintha valaki így magyarázná Szent János írását: „Az ige testté lőn”. Ige, azaz horgas bot; testté lőn, azaz kányává lett. – Vagy Mózes könyve kezdetét: „Isten teremte az eget és a földet”. Isten, azaz kakuk. Teremté, azaz megette. Az eget és a földet, azaz a kis madárkát tollastul. Vö. Pázmány Péter: Összes Munkái IV. Kalauz 385. lap.