„Isten, ki maga a szeretet”, (1Jn 4,16) azért jött e világra, hogy mindnyájunkban felszítsa szent szeretetének tüzet; egy szívet sem gyújtott fel azonban oly nagy szeretetre, mint anyjáét, Máriáét; mivel ugyanis a boldogságos Szűz teljesen szabad volt minden földi vonzalomtól, ennél fogva szíve is a legfogékonyabb volt e szent tűz iránt. Ezért is kiáltott fel Szent Jeromos: „Isten szeretete teljes egészében lángra gyújtotta őt, úgy hogy semmi sem volt képes elhomályosítani érzelmeinek tisztaságát; állandó öröme volt benne a szeretetnek, ittas volt a szeretet túláradásától ” (Sem. de Ass.) Ennél fogva Mária szíve, miként az Énekek éneke mondja, csupa tűz és láng volt: „Annak lobogása (szeretetének parazsa) tűz és lángok lobogása.” (Én 8,6) „Tüzes azért – jegyzi meg Szent Anzelm – mert ég belül e szeretettől; és lángoló, mivel kifelé az erények gyakorlatában nyilvánul.” Mária tehát, midőn még a földön élt és Jézust karjain hordozta, felkiálthatott: „Tűz vagyok, ki itt tüzet hordok”; és bizonyára jobb értelemben mondhatta, mint ama nő, ki Hippokrates tanúsága szerint tényleg tüzet vitt kezében. Szent Ildefonz szerint Mária a Szentlélektől, mint vas a tűztől, tökéletesen izzott, olyannyira, hogy nála csak e szent zsarátnok lángjait lehetett észlelni, csak Isten szeretetének tüzét lehetett benne érezni. (De Ass. Orat.1.) Villanovai Szent Tamás azt állítja, hogy ama csipkebokor, melyet Mózes égni látott, anélkül, hogy elégett volna, Mária előképe volt; Szent Bernát pedig megemlíti, hogy Szent János a Titkos jelenésekben Máriát a napba látta öltözve: „És nagy jel tűnék fel az égen: Egy asszony, kinek öltözete vala a nap.” (Jel 12,1) Mária ugyanis a szeretet által oly szorosan egybeforrt Istenével, hogy úgy látszik, gyarló teremtmény nem is képes már Istennel bensőbben egyesülni. (Serm. in Sign. magn.)
Szent Bonaventura azt állítja, hogy Máriát sohasem kísértette meg a pokol, mert valamint a legyek a nagy tűz elől elmenekülnek, úgy űzte el Mária tiszta szeretetlángokból álló szíve is az ördögökét, kik sohasem merészkedtek hozzá közeledni. (T. 2. serm. 51. a. 3.) Ugyanezt mondja Richárd: „A boldogságos Szűz a sötétség hatalmai előtt rettenetes volt, úgy hogy soha nem merészkedtek hozzá közeledni avégből, hogy megkísértsék, mert a szeretet lángoló tüze visszaűzte őket.” (Part. 2. c. 26. in Cant.) Mária kijelentette Szent Brigitta előtt, hogy itt a földön nem volt más gondolata, más kívánsága, más öröme, csupán Isten. Ezért is Isten folytonos szemlélete közt élt e földön és szeretetindulatai, miket magában felébresztett, P. Suarez szerint megszámlálhatatlanok voltak. (Tom. 2, in 3. p. d. 18. s. 4.) Mégis a jámbor Bastisi Bemardin kijelentése jobban tetszik nekem; ez ugyanis azt állítja, hogy Mária nem ismételte egymás után a szeretet indulatait, hanem különös kegyelem következtében állandóan folytatódó szeretetindulatban minden pillanatban szerette Istent. (P. 2. Serm. 4. de Nat. V.) E királyi sas folyton az igazság isteni Napjára irányítá szemeit, úgy hogy Damiáni Szent Péter szerint külső foglalatosságai nem akadályozták Isten szeretetében, s amellett szeretetindulatai sem zavarták egyéb foglalkozásában. (Serm. 1. de Nat. Virg.) Az illatáldozatok oltára – mondja Szent Germán – minden tekintetben előképe volt Máriának, mert azon sem aludt ki soha a láng, mely rajta éjjel nappal égett.”