Szent Pállal mondhatjuk tehát: „Ez lévén pecsétje, ismeri az Úr övéit” (2Tim 2,19) Aki ismertetőjelként a Mária iránti áhítatot viseli magán, azt Isten megismeri, mint a magáét, s egy ilyen Szent Bernáttal együtt meg lehet róla győződve, hogy a Mária iránti ájtatosság legbiztosabb jele annak, hogy eléri az örök üdvösséget. Boldog Alanus azt mondja az „Üdvözlégyről” hogy az, aki ezzel az imádsággal sűrűn üdvözli Máriát, ezt a cselekedetét üdvössége hatalmas záloga gyanánt tekintheti. (P. 2. Ros. c. 11.) Hasonlót állít a rózsafüzér naponkinti elimádkozásáról is. (P. 44. de Psal. c. 24.) P. Nieremberg azt tanítja, „Mária szeretete” (Cap. 10.) című művében, hogy Isten Anyjának szolgái nemcsak itt a földön részesülnek különös előjogokban és kegyelmekben, hanem Isten a mennyországban is különös módon fogja őket tisztelni; hozzáteszi, hogy ők az égben egészen különös ismertetőjeleket fognak magukon viselni, melyekről azonnal felismerhetők, hogy az egek királynőjének társai és udvarának tagjai, miként ez a Példabeszédek könyvében (31,21) is kijelentetett: „Házanépe mind kétszeresen van ruházva.”
Pazzisi Szent Magdolna egy napon elragadtatásában egy hajót látott a tengeren, melyben Mária valamennyi tisztelője helyet talált; a kormányrudat maga Mária tartotta, melynek ügyes kezelésével valamennyiüket biztos révbe vezérelte. Ebből világos lett a szent előtt, hogy mindazok, kik Mária oltalma alatt élnek, a világ veszedelmei közt is mentek maradnak a bűntől és az örök kárhozattól, mert Mária biztosan az égbe vezérli őket. Legyen tehát rá gondunk, hogy mi is belépjünk e hajócskába Mária védőpalástja alá, hol biztosak lehetünk, hogy az örök üdvösség honába bejutunk, mert hiszen maga az Anyaszentegyház is így fohászkodik a boldogságos Szűzhöz: „Benned, ó Istennek szent szülője, örvendetes lakóhelyre találunk.” Ó Istennek szent Anyja! mindnyájan, kik részesei lesznek az örök üdvösségnek, benned laknak, mert a te oltalmad alatt élnek.