Egy napon így szólt az Istenanya Szent Brigittához (Revel. lib. 4. c. 132.): „Anyja vagyok a tisztítóhelyen levő valamennyi léleknek, mert imádságom által folyton enyhülnek valamennyinek szenvedései, melyekre bűneik révén rászolgáltak.” Igen, e szerető anya nem restell időről-időre ezekbe a szent börtönökbe menni, hogy szenvedő gyermekeit felkeresse és megvigasztalja. Máriáról mondja a Szentírás: „Az örvény mélységét áthatottam,” (Sir 24,8) azaz – mint Szent Bonaventura megjegyzi – a purgatórium mélységeit, hogy az ott szenvedő szent lelkek gyötrelmein könnyítsek.” Ferreri Szent Vince mondá: Ó mily szeretetreméltóságot és jóakaratot tanúsít Mária azok iránt, kiknek a tisztítóhelyen kell szenvedniük, mert Mária által folyton enyhülést és erősítést nyernek!” (Serm. 2. de Nat.)
Vajon találhatnának‑e a szegény lelkek kínjaikban más vigasztalót, más segítőt, mint Máriát, az irgalmasság ezen anyját? Szent Brigitta egy napon elragadtatásában hallotta, amint Jézus a következő szavakat intézte anyjához: Te anyám vagy, te anyja vagy az irgalmasságnak, te vigasztalója vagy azoknak, kik a tisztítóhelyen szenvednek.” (Revel. lib. 1. c. 16.) Igen, a boldogságos Szűz maga mondta e szentnek: „Miként a szegény beteg, ki elhagyatva és szomorúan fekszik ágyában, megkönnyebbülést érez, ha néhány vigasztaló szót intéznek hozzá; úgy ama lelkek is tüstént megvigasztalódnak, ha csak nevemet hallják.” (Ap. Dion. Carth. lib. 3. de laud. Virg.) Mária neve, mely a reménységnek és üdvnek a neve, sokszoros vigasztalására szolgál szeretett gyermekeinek, miért is azt gyakran hívják segítségül. Novarin megjegyzése szerint e szeretetteljes anya tüstént Istenhez fordul könyörgésével, mihelyt hallja, hogy segítségét kérik; s ilyenkor a szegény lelkek nemsokára érzik, mint enyhülnek égő kínjaik, mintha csak szelíd harmat hullott volna rájuk. (Virg. umbr. c. 15 exc. 86)