a) Tilos az akár törvényes, akár bűnös módon, de szabad akarattal befogadott emberi magot a méhből kiűzni vagy abban terméketleníteni. Már ez az eljárás is a Teremtő jogába s munkájába való bűnös beavatkozás. Csupán oly esetben, ha valaki erőszaknak vagy csalásnak esett áldozatul, volna joga – de csakis a valószínű fogamzást megelőző időben (szóval az első tíz órában) – megfelelő módon védekeznie. Ilyenkor ugyanis az ártatlan fél mintegy jogtalan támadóval áll szemben.
b) Soha és semmi körülmények között sem szabad a már megfogamzott emberi életet egyenesen kioltani. Bimbó az, melyben már benne van a rózsa, a szinte végtelen értékű emberi élet. Személlyel állunk máris szemben, kinek Teremtőjétől jogai vannak, még ha netán bűnös, házasságtörő vagy szentségtörő viszonyból származott is. Az ember munkája lehet ugyanis bűnös, de az isteni Teremtő munkája mindig bölcs és szent, éppen úgy, mint mikor a bár rabolt, de a termőföldbe elvetett gabonát megtermékenyíti, fejleszti, megáldja.
c) Vétkezik tehát az anya, aki fürdő, túlságosan szoros ruházkodás, súlyos terhek emelése vagy bármely más módon magzatától szabadulni akar. Szándéka mindenképpen halálosan bűnös, még ha tévesen hinné is magát áldott állapotban, vagy gyilkos terve nem sikerülne is.
d) Valóságos embergyilkosság az ún. kraniotomia, vagyis a magzat agyának szétroncsolása az anyai méhben, mit az orvosok némely esetekben az anya élete megmentésére szükségesnek vélnek.
e) Még az ún. helyenkívüli fogamzást, mely az anya életét veszélyezteti, sem szabad egyenesen megölni, kipusztítani.