Mária megóvja tisztelőit a kárhozattól – 2

Szent Anzelm azt tanítja nekünk, hogy lehetetlen az olyannak üdvözülnie, ki nem viseltetik nagy áhítattal Mária iránt és akit e szent Szűz nem vesz oltalmába; míg ellenben kizárt dolog, hogy örökre elvesszen, ki a boldogságos Szűznek ajánlotta magát és akire Mária is szeretettel pillant (De exc. Virg. c. 11). Ezt megerősíti Szent Antonin, ki úgyszólván az előbbinek szavaival él. „Valamint lehetetlen, hogy üdvözüljenek azok, kikről Mária irgalmas szemeit elfordítja, épp úgy szükségképp megmenekülnek és felmagasztaltatnak, kikre kegyesen tekint és akikért könyörög.” (Part. 4. tit. 50.) Ez utóbbi szent tehát csak azt fűzi hozzá Szent Anzelm szavaihoz, hogy Mária tisztelői szükségképpen üdvözülnek.

Bár jegyezné meg magának jól mindenki, amit e két szent a felemlített helyek első részében mond, s remegnének meg mindazok, kik kevés súlyt helyeznek a Mária iránti áhítatra, illetőleg azt hanyagságból elmulasztják! Azt mondják ugyanis e szentek, hogy lehetetlen üdvözülnie annak, kit Mária nem pártfogol. Ugyanezt azonban még sok más szent is állítja. Nagy Albert így szól: „Mindenki elvész, aki nem a tiéd.” (Bibl. Mar. in c. 60.) Szent Bonaventura így kiáltott fel: „Aki elhanyagolja Mária szolgálatát, meghal bűneiben. Aki nem menekül hozzád, ó Úrnőm, biztosan nem jön az égbe;” (In Psal. 116.) igenis, – a 99. zsoltár magyarázatánál annyira megy állításában, hogy nemcsak nem üdvözülhet az, akiről Mária tekintetét elfordítja, hanem hogy az ilyen számára semmi remény nem maradt fenn az üdvösségre. Ugyanezt már rég azelőtt Szent Ignác vértanú is állította, hogy ti. a bűnösök egyedül Mária közbenjárása által menekülnek meg, s hogy Mária az ő szeretetteljes közvetítésével még igen sok olyant ment meg, kiknek az isteni igazságosság ítélete szerint el kellett volna kárhozniuk. (Ap. Celada in Jud. Fig. § 10.) Némelyek úgy vélekednek, hogy e szavak nem Szent Ignáctól származnak; annyi azonban P. Crasset szerint bizonyos, hogy Szent Chrysostomus (In deprec. ad Virg.) idézi, de Celles apátnál pedig (In compl. Virg. c. 5.) ismételten feltaláljuk. Hasonló értelemben vonatkoztatja az Anyaszentegyház is Máriára a Szentírás eme szavait: „Mindazok, kik engem gyűlölnék, szeretik a halált” (Péld 8,36) Szent Lőrincről nevezett Richárd e mondathoz: „Olyan, mint a kereskedő hajója,” (Péld 31,14) hozzáfűzi: „Mindazok, kik nincsenek benn e hajóban, el fognak merülni a világtengerben.” (De laud. Virg. lib. 11.) Igen, maga az eretnek Ökolampadius is a Mária iránt való fogyatékos, kevés áhítatot az Isten részéről való elvettetés biztos jelének tartotta. (Ap. P. Pep. t. 7.)