Bűneink sokasága éppenséggel ne csökkentse abbeli bizalmunkat, hogy Mária meghallgat bennünket, ha lábainál segítséget keresünk; mert ő az irgalmasság Anyja, már pedig képzelhetünk el irgalmasságot ott, ahol nincs nyomorúság? Richárd megjegyzi, hogy miként az anya ápolni fogja kiütésekkel borított fiát, ha mindjárt undort és fáradságot is okozna neki, épp úgy mennyei anyánk se képes bennünket elhagyni, ha hozzá menekülünk, ha mindjárt mélyen harapódzott is el lelkünkben a bűn fekélye, melyet meg kell gyógyítania. (De Laud. Virg. lib. 4.) Ugyanezt akarta maga Mária nekünk tanítani, midőn Szent Gertrúdnak (Revel. lib. 4. c. 49.) kiterjesztett palástban mutatta magát, hogy oltalmába vegye alatta mindazokat, kik hozzá menekülnek. Egyidejűleg azt is látta a szent, mily szorgosan fáradoztak az angyalok, hogy Mária tisztelőit a pokol támadásai ellen megvédjék. Igen, oly nagy a mi jó anyánkban irántunk a könyörület, oly nagy a szeretet benne az emberek iránt, hogy be sem várja, míg segítségért folyamodunk: „Megelőzi azokat, kik azt kívánják, hogy nekik előbb mutassa meg magát.” A bölcsesség könyvének (6,14) e szavait Szent Anzelm Máriára vonatkoztatja, s az mondja, hogy a boldogságos Szűz megelőzi segítségével azt, aki oltalmáért könyörög; mi annyit jelent, hogy sok kegyelmet eszközöl ki számukra Istentől, mielőtt mi azokat tőle kérnők.