Ezt a természetfeletti ajándékot, a malasztot, a bukott emberiség Jézus Krisztus végtelen érdemeire való tekintetből kapja Istentől. A kereszt nyoszolyáján szendergő Megváltó megnyílt oldalából, Szívéből születik az ő jegyese, a második Éva, az Anyaszentegyház, minden malasztjának örököse, letéteményese. Azóta nincsen ember, ki malasztot kap az Anyaszentegyháztól függetlenül. Hiszen minden malasztnak elsősorban az a célja, hogy a lelket Krisztus családjába, az Egyházba kapcsolja be vagy erre előkészítse. És nagyon alapos az a vélemény, amely az emberiségnek, sőt az angyalvilágnak jutott összes malasztokat Jézus Krisztus érdemeinek tulajdonítja. Ő tehát ilyképpen valósággal az egész mindenség sarkköve, gócpontja.
Nantesi Guérin egyike volt azoknak a pápai zuávoknak, kik 1860-ban Castelfidardónál a Szentszék ügyéért küzdve, halálos sebükben elvérzettek. Égre emelt szemmel, derült arccal fekszik halálos ágyán. A feszületet szorongatja keblére, majd csókokkal árasztja el. „Ezekből a sebekből – sóhajtja – áradt reám az életben minden malaszt, ezekből szívom halálomban is vigaszomat. Ó, Jézus, kit értem megsebesítettek, köszönöm, köszönöm neked, hogy Egyházad ügyéért én is sebeket viselhetek.” Ezt mondva, derült mosollyal ajkán hunyt el.