Ó mily sok kevély lett alázatossá Mária iránti áhítata révén, mily sok haragos természetű lett ugyanígy szelíddé; hány vak részére eszközlé ki már a világosságot, hány kétségbeesett számára a bizalmat, sőt mennyinek, kik különben elvesztek volna, az örök üdvösséget! Ezt hirdette ő Szent Erzsébetnek ama fenséges dicsőítő énekben: „Íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.” (Lk 1,48) mihez Szent Bernát (Serm. 2. in Pentec.) a kővetkező megjegyzést fűzi: „Azért fognak téged ó Szűz, az összes nemzedékek boldognak hirdetni, mivel egyedül te adsz nekik életet és hatalmat; mert általad nyernek a bűnösök bocsánatot és az igazak az erényben való állhatatosságot.” A jámbor Landsperg (Lib. 4. minn. opp.) Jézus Krisztust állítja elénk, amint a következő beszédet intézi hozzánk: „Ó ti emberek, Ádám szegény ivadékai, kik annyi ellenség és oly nagy nyomor közt éltek, igyekezzetek a ti anyátokat és az én anyámat különös szeretettel tisztelni! Mert Máriát példaképnek hagytam számotokra, hogy tőle tanuljátok meg, miként kell imádkoznotok, hogy tetszésemet megnyerjétek; menedékhelyül ajándékoztam őt nektek, hogy szenvedéseitek közepette hozzá forduljatok. Olyannak teremtettem és alkottam ezt a leányomat, hogy senki se féljen, senki se habozzék hozzá menekülni. Épp azért – mondja az Úr, – teremtettem őt oly szelídnek és szeretetteljesnek, hogy képtelen legyen bárkit is megvetni, ki hozzá folyamodik, képtelen legyen bárkitől is megtagadni a kegyelmet, melyet az kér. Mindenkit befogad irgalmasságának palástja alá; nem engedi meg, hogy bárki is elhagyja őt anélkül, hogy vigasztalásra ne talált volna nála.” Dicsérjük és magasztaljuk tehát szünet nélkül Istenünk végtelen jóságát, ki nekünk oly gyengéd és jóságos szeretetű anyát adott szószólónkul.