KARÁCSONY ÜNNEPE
Teljes fényben ragyog Karácsony napja, azért az Egyház is teljes fényben állítja elénk a ma született gyermeket, akiről fennen hirdeti az egész mise, hogy Isten egyszülött Fia, az örök Ige, aki előtt hódol az egész világ, még a messze idegen és pogány bölcsek is. Az introitusban ujjongó örömét fejezi ki az Egyház, hogy eljött Isten nagy végzésének hirdetője, ki megvalósítja majd a Szentháromság fönséges terveit.
A szentlecke arra int, hogy ne felejtsük el, hogy aki a jászolban fekszik, az igaz Isten. Erre figyelmeztet az Egyház Szent Pál szavaival, aki egyúttal megmondja a Fiúisten megtestesülésének a célját is, hogy visszavezesse a világot alkotó Urához.
Az evangéliumkor a mindennapos szentmise utolsó evangéliumára olvasott részletet ma itt alkalmazza az Egyház, mert ez ünnepélyesen összefoglalja Krisztus hármas születését.
Szól először az öröktől való születéséről: Kezdetben vala az Ige.
Azután megemlékezik az időben való születéséről: És az Ige testté lőn.
Végül int arra, hogy kegyelem által lelkünkben is megszületik az Úr és mi is Isten fiai lehetünk.
A harmadik mise valamikor a világegyházat, hatalmat jelképező Szent Péter templomban volt, mert a liturgia elsősorban nem a betlehemi kisdedet ünnepli, aki tehetetlenül gügyög bölcsőjében. hanem a kisdedben a világ Urát köszönti, kinek vállán a hatalom, Isten egyszülött Fiát, ki előtt az egész világ hódolni tartozik, és akiben való hit Isten gyermekeivé tesz bennünket.
Introitus: Kisded született számunkra és fiú adatott nekünk, akinek vállán királyi hatalom van: és az ő neve lesz: a nagy határozat hirdetője.
____________________
A SZÜLETÉS CSODÁJA…
„Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden népnek; mert ma született nektek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, Dávid városában.” (Lk. 2,10-11)
„Megszületett a Megváltó! Örvendjetek!”
„Örvendjetek igazak az Úrban! Dicsérjétek az Urat citerával; zengjetek neki tízhúros hárfákon. Énekeljetek neki új éneket; jól énekeljetek neki örömkiáltással.” (Zsolt.32,1)
Amint az angyalok fénye elhalványult, a pásztorok a városba siettek, hogy megkeressék az újszülöttet a jászolban. Hamarosan mindenki tudta az egész kisvárosban, Betlehemben, hogy aznap megszületett a Megváltó.
Ma jött el az idők teljessége, Szeretet, béke ül a szíveken.
Pásztorok éneke ide hallik, Megváltó született Betlehemben.
Induljunk el halk éji mezőkön, Napkeletnek kövessük csillagát,
Boruljunk le a jászol – bölcsőnél És imádjuk ott az Isten Fiát.
Karácsony van…
A csodák éjszakája, a csodák ünnepe ez. – Jézus Krisztus születésének napja. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket.… „kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.”
Az éjféli szentmise evangéliuma nagyon tárgyilagosan mondja el az időt, a helyszínt és a körülményeket. Megismerjük a korszak uralkodóit, akik meghatározó személyiségek voltak abban az időben. Lukács evangélista beszámol a népszámlálásról, ami miatt Józsefnek és Máriának lakóhelyükről, Názáretből Betlehembe kellett menniük.
Itt születik meg Jézus, egészen egyszerű körülmények között!
Bár a születés helye egy állatok szállásául szolgáló istálló, az evangélista egyáltalán nem tartja méltatlannak e helyet Isten Fia születésére. A későbbi idők igehirdetői előszeretettel hangsúlyozzák a betlehemi istálló szegénységét és egyszerűségét, olykor kifejezetten méltatlannak nevezve a körülményeket.
De miért is tartanánk annak, ha az evangélium lelkülete nem ezt sugározza és maga a mennyei Atya sem tartotta méltatlannak…?
Isten talán azért választotta a Megváltó születésének helyéül a szegényes betlehemi istállót, hogy a világ legszegényebb emberei is közel érezhessék őt magukhoz.
A mai éjszaka üzenete jómódúaknak és szegényeknek egyaránt szól:
Megszületett a Megváltó!
„Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Ez volt a betlehemi jászol fölött az angyalok éneke.
Ezt üzenik azóta is az emberi társadalomnak. Óriási hiányt jön pótolni ugyanis a most született gyermek. Ősi, mély vágyat jön beteljesíteni Szűz Mária kisfia: kiengesztelni minket Istennel és egymással.
Sok helyen érezzük, szenvedjük azt, hogy itt a földön mennyire hiányzik a békesség. Arra azonban nem gondolunk, hogy mi nem adjuk meg Istennek a kellő dicsőítést – ebben rejlik a mi nyomorúságunk, érzéketlenségünk a bennünket ajándékaival szüntelenül elárasztó, szerető mennyei Atyánk felé.
Minden dicséret egyedül Őt illeti meg, hisz minden szép és jó, maga az élet Tőle ered! Ha a zsoltárokat imádkozzuk, akkor tapasztalhatjuk, hogy azok mind Isten dicséretére szólítanak fel szüntelen, s ugyanakkor szívünket is a béke útjára tudják vezetni.
Erre csak az lesz képes, aki megtanul hálát adni. Megköszönni a legapróbb ajándékokat, és azokat értékelni, örülni nekik – már gyermekként kell elkezdeni. Ha a kisgyerek megszokja, hogy őt elárasztják ajándékokkal, azt fogja hinni, hogy ez a felnőttek mániája. Elviseli, de nem köszöni meg, ha szeretetet nem érez benne…
„Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére.”
Hasonlóan, amikor a felnőtt ember bővelkedik erőben, egészségben, azt természetesnek tartja, nem is jut eszébe, hogy ezt az ideig tartó állapotot kitől kapta, kinek köszönheti. Ha békében él a család, az ország, akkor nem is gondol arra, hogy ezt milyen könnyen elveszítheti. Pedig minden bűn: igazságtalanság, szeretetlenség, hálátlanság előrevetíti az árnyékát a közeledő nyomorúságnak!
Ezért az Isten Fia leszáll a Földre, hogy megmentse a vesztébe rohanó világot. Személyében lehozza Isten Országát a földre. Meghív mindenkit az Ő királyságába .
Bár nem vagyunk oda méltók, Ő keresztáldozatával mégis megszabadít minket e bűnös világ halálos ölelésétől.
Lesz tehát béke a földön, amennyiben meghozzuk Isten dicsőségére mi is a döntést – külön és együtt – az igazság és a szeretet országának építéséért.
Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak Fiadra!
Áldott Karácsonyt kívánok imával, szeretettel!
_________________
NAPI IMA
IMÁDLAK TÉRDRE HULLVA
Imádlak térdre hullva nagy Szentség,
Kenyér színében Isten s emberség.
Elmém e titkot meg nem érti bár,
Hiszem, hogy itt vagy és imádlak már.
Üdvözlégy százezerszer, Jézusom.
Szíved jóságát ki nem mondhatom.
Szentséges ajkad csupa szeretet:
Vegyétek és egyétek Testemet.
A porba hullva kérlek Tégedet,
Ó, mosd fehérre bűnös lelkemet!
Hogy szívembe jöjj, méltó nem vagyok,
Csak szóval mondjad és meggyógyulok.
Ó, Jézus, véghetetlen áldozat!
Ó,védj, ha fenyeget az áradat!
Erősíts minket, angyali kenyér,
Váltságunkért adott Szent Test és Vér. Amen.
A LELKI ÁLDOZÁS IMÁJA
(Liquori Szent Alfonz Mária)
Ó, Jézusom, hiszem és vallom, hogy igazán, valóságosan és lényegileg jelen vagy a Legszentebb Oltáriszentségben. Mindenek felett szeretlek Téged, és vágyom a lelkembe fogadni Téged.
Mivel ebben a pillanatban nem tudlak téged szentségileg magamhoz venni, jöjj és legalább lelkileg költözz a szívembe! Magamhoz ölellek, mintha már itt lennél, és teljes valómmal egyesülök Veled.
Soha ne engedj elszakadnom Tőled! Ámen!
Loyolai Szent Ignác imája
Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád, és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké. Ámen