(szigorú böjti nap – hústilalom)
Karácsony vigíliája
Reménnyel teljes vágyakozás és derűs, könnyed vidámság jellemzi ezt a napot. Ha nem öltöznék a pap a bűnbánat lila színébe és ha nem lenne böjt, szinte azt hihetnők, hogy megkezdődött karácsony szépséges ünnepe.
A biztos tudat, hogy jön az Úr, örömmel tölt el, de az Egyház mégegyszer, az utolsó percben figyelmeztetni akar, hogy készen várjuk jövetelét.
Engeszteljük meg az Urat bűneinkért böjttel és az Egyház imádságával egyesített könyörgésünkkel.
Introitus: Ma megtudjátok, hogy eljő az Úr és megszabadít minket; s reggel meglátjátok aaz ő dicsőségét.
____________________
Karácsony vigíliája
„Növekedjetek és sokasodjatok és töltsétek be a földet.”
„A bölcsesség által menekedtek meg, Uram, kik neked kezdettől fogva kedvesek voltak! Ez óvta meg azt, kit Isten először formált, a földkerekség atyját, mikor még csak ő volt megteremtve; ez vezette ki őt vétkéből” (Bölcs. 9, 1 9 – 10, 1).
Ma, karácsony böjtjén ünnepli az Egyház az ősszülőket. Az Üdvözítő születésének előnapján emlékezik meg Ádámról és Éváról.
Mikor megteremtette Isten a földet és annak élőlényeit, akkor teremtette saját képére és hasonlatosságára az embert. Testet formált a földből és abba belelehelte az élet leheletét, a szellemi lelket, és így lett az első ember élő lénnyé – arra hivatva, hogy lelke átsugározzon és uralkodjék a testén, és uralkodjék az őt környező világon. Ezért adott neki értelmet, melyet még semmi szenvedély és hamis tanítás el nem homályosított. Hogy megismerje a gyönyörű világot és azt, ami benne van; adjon nevet állatainak és növényeinek, hegyeinek és folyóinak; vegyen jegyzékbe mindent, amit Isten neki birtokul szánt, ismerje meg és ismerje el mindenekfölött a Teremtőjét.
Adott neki aztán akaratot, melyet szenvedély, lázadás és kudarc még ki nem kezdett; hadd uralkodjék testének indulatain és az erdők vadjain, hadd tudjon győzelmesen szembe szállni bajjal és halállal. Az ember szemtől-szemben, gyermekként és barátként állhatott és járhatott Istennel, és Isten az ő atyai szeretetének zálogául paradicsommá tette az őt környező világot: állat és növény, föld és víz mosolyogta Isten szeretetét és békességét; háborúság és halál, szenvedély és szenvedés száműzve volt abból a boldog hazából.
Így teremtette Isten az embert a maga képére. Férfinak és nőnek teremtette Isten az embert, mert nem jó az embernek egye-dűl lenni, hanem szüksége van hozzá hasonló segítőtársra. „Növekedjetek és sokasodjatok és töltsétek be a földet.” Isten tehát mély álmot bocsátott Ádámra, kivette szíve tájáról egyik csontját, és abból formált újból testet – hogy a férfiú kegyetlen önzésben el ne felejtse és el ne taszítsa azt, aki szívéből nőtt ki – és abba a testbe lelket lehelt, miként Ádámba, és fölékesítette ugyanazokkal a kegyelmekkel. És Ádám, ki az állatok között nem talált magához hasonlót, a gorillák és orángutángok között sem, nyomban ráismert:
„Ez most csont az én csontomból és hús az én húsomból.” „Ezért az ember majd elhagyja atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten eggyé.”
Így adta neki Isten tudtul a nagy titkot, a házasságot, melyről Szent Pál (Ef. 5) azt mondja, hogy ez Krisztusnak és az ő Egyházának viszonyát jelképezi és hordozza.
Ádám elnevezte feleségét Évának, azaz Életnek, minthogy minden élők anyja, miként ő minden ember atyja. Mindazt a jót, amit Isten az ősszülőknek adott, kegyelmet és paradicsomot, az ő ivadékuknak is szánta fölséges örökségül.
De ezt a nagy drága örökséget csak úgy akarta folyósítani, ha Ádám hűségesnek bizonyul a próbában. Istennek ugyanis az eszes teremtményekkel szemben az az elgondolása, hogy amit ajándékul szánt nekik, azt maguk is megszolgálják.
Ezért próbára tette az angyalokat is, és ezért próbára tesz most is minden meglett embert. Az ősszülőket is próbára tette: a jó és gonosz tudásának titokzatos fájáról nem volt szabad enniük. A kígyó képébe rejtőző Gonosz lélek csábítására mégis ennek útjára lépett.
A csábító igen nagy ravaszsággal járt el. Először is Évához fordult, hisz a nő természettől könnyebben befolyásolható. Azután pedig kétséget támasztott Isten szavával szemben. Éva evett a gyümölcsből, és férjének adott belőle. Akkor kinyílt a szemük. Nyomban meglátták, mit műveltek; csakugyan megismerték a jó és gonosz különbségét, de a tulajdon nagy kárukon.
Isten nem késett az ítéletével, mely megjelölte a nőnek is, a férfiúnak is jövendő sorsát. A nő a férfi hatalma, sőt sokszor hatalmaskodása alá kerül, és anyai hivatása keresztté lesz: fájdalomban szüli majd gyermekeit.
A férfi pedig a természet büszke urából szolga lesz: a föld nem paradicsom immár, hanem tövist és bojtorjánt teremt; neki arca verejtékével kell keresnie kenyerét és ott lebeg fölötte a halál végzete: porból lettél és porrá leszel.
Azonban mindennél keservesebb, hogy vége az Isten barátságának és a kegyelemnek, az ő számukra és utódaik számára: Isten kiűzi őket közelségének és barátságának zálogából, a paradicsomból.
Alig, hogy elkövették a bűnt, észbe kaptak és keserves bánatra fakadtak. Elbújtak Isten elől: érezték, hogy immár nem méltók a barátságára; betakarták meztelenségüket: fölismerték, hogy vége a gyermeki ártatlanságnak; és amint Isten kérdőre vonta, megvallották bűnüket. Tehát megtettek mindent, amit Isten megkíván azért, hogy megbocsássa a bűnt.
A Szentírás tanúsága szerint az Úr Jézus Krisztus, aki elvette a világ bűneit, és hatalmat adott azoknak ismét Isten fiaivá lenni, kik hisznek ő benne. Az elsők, kikre ennek a hajnali csillagnak megváltó sugara esett, az ősszülők voltak.
„A bölcsesség által menekedtek meg, Uram, kik neked kezdettől fogva kedvesek voltak! Ez óvta meg azt, kit Isten először formált, a földkerekség atyját, mikor még csak ő volt megteremtve; ez vezette ki őt vétkéből” (Bölcs. 9, 1 9 – 10, 1).
Az örök Kegyelem küldöttje, a bölcsesség megmentette az ősszülőket a bűn legrettenetesebb következményétől, az örök haláltól, de nem az ideig való büntetésektől. Ami sors a paradicsomon kívül várt rájuk, bőségesen megmutatta nekik, mennyire szomorú valóság volt bukásuk, és mennyire nem üres fenyegetés Isten büntető ítélete.
Megláthatták ezt mindjárt első gyermekeiken, kiket Éva fájdalommal szült.
Kain öccsének, Ábelnek vérével szennyezte be az addig szűzi földet, és az a vér bosszúért kiáltott föl az égre. Ádám és Éva hosszú kort értek meg, mint az ősatyák általában, és még megérték, hogy nemcsak Kain utódjai, Hanem a jámbor Set ivadéka is egyre inkább elrugaszkodtak Istentől és kihívták Istennek első nagy történeti ítéletét, a vízözönt.
A bűn, melyet ősszülőink engedetlensége hozott a világra, megkezdte gyászos útját a történelemben. A világ a Megváltóért sóvárog, aki az ősbűntől megszabadít.
A Megváltónak ez a szent vágya és reménye az egyetlen nagy érték, ami a büszke nagy örökségből megmaradt utódaik számára, Istenfiúság, kegyelem, paradicsom, halhatatlanság – mind elúszott az egy ősbűnnek árján.
A szentatyák azonban arra figyelmeztetnek: az ő helyükben mi sem viselkedtünk volna különben.
És most, szent karácsony vigíliáján illik arra is ráeszmélnünk, hogy Ádám és Éva ősszülői és előképei lettek annak a második Ádámnak (Jézus Krisztus), aki nem földi, hanem mennyei ember, és több mint ember, és annak a második Évának Boldogságos Szűz Mária), akin a bűn erőt nem vett, és aki engedelmességével oly fölségesen jóvá tette az első Éva engedetlenségét.
Amit az első Ádám elvesztett számunkra, azt a második, az Úr Jézus Krisztus hasonlíthatatlanul fölségesebben visszaszerezte nekünk. Őrajta és szeplőtelen szent Anyján keresztül megbékült és tisztelő lélekkel tudunk vissza- és föltekinteni ősszülőinkre, Ádámra és Évára.
Karácsony vigíliája, a nép nyelvén karácsony böjtje az őszszülők, Ádám és Éva ünnepe. Az ünnepnek szimbolikus tartalma is van.
Az ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az Krisztus fogadásának, egyúttal a kezdődő újnak és az emberi megújulásnak is ünnepe.
A karácsonyi liturgia sajátossága a 3 szentmise, az éjféli, a pásztorok miséje és a karácsonyi ünnepi szentmise. Eredetileg a pápa kiváltsága volt a 3 szentmise bemutatása (az éjféli a római Santa Maria Maggiore bazilikában, a pásztorok miséje a Szent Anasztázia bazilikában és az ünnepi szentmise a Szent Péter bazilikában).
Az éjféli mise a z Ige örök születését, a pásztorok miséje a megtestesült Ige földi születését, az ünnepi mise ezekkel együtt az ember kegyelmi újjászületését ünnepli. a 12. századtól minden pap bemutathatja a 3 misét (trinálás).
Ó örök Ige, Isten és Mária Fia, újítsd meg a lelkek rejtekében születésed csodáját! Megváltott fiaidat öltöztesd halhatatlanságba, gyújts bennük szeretetet, egyesítsd valamennyit titokzatos Tested kötelékeivel, hogy eljöveteled meghozza a biztos békét, az egyesek és a népek közötti testvéri összefogást! Ámen.
___________________
NAPI IMA
Ima Szent Józsefhez
(XIII. Leó pápa imája)
Hozzád folyamodunk szorongattatásunkban, Szent József, s miután jegyesednek, a Szent Szűznek oltalmáért könyörögtünk, pártfogásodat is bizalommal kérjük.
Arra a szent szeretetre, mely téged a boldogságos Szűzanyához fűzött és az atyai gyengédségre, amellyel a gyermek Jézust szívedre ölelted, alázatosan kérünk: tekints kegyesen az örökségre, melyet Jézus Krisztus önvére árán szerzett, és imádságos pártfogásoddal légy segítségünkre szükségeinkben.
Oltalmazd Jézus Krisztusnak választott népét, te, a Szent Családnak leggondosabb őre.
Távolítsd el tőlünk, kegyes atya, a tévelygésnek és romlottságnak minden nyavalyáját.
Támogass bennünket a sötétség hatalmával való küzdelmünkben.
S miként egykor a kisded Jézust a legnagyobb veszedelemből kiragadtad: úgy őrizd most Isten szentegyházát az ellenséges cselszövésektől és minden bajtól.
Mindannyiunkat végy pártfogásodba, hogy példádat követve és segítségedre támaszkodva szentül éljünk, jámborul haljunk meg, és az örök boldogságot elnyerjük. Ámen
Szent József halálunk óráján menedékünk
Életed lassan lealkonyodik. Mint a siralomvölgy őszi vándora, útra készülsz. Kötelességedet megtetted, mehet a tél. Az örökkévalóság órája megérkezett. Egész életed Isten színe előtt folyt le, nem tekintetted az emberek tetszését, csak arra figyeltél, hogy Istennek tessél. Minek is ügyeltél volna emberi tekintetre, mikor az elszámolás Istennél történik, Isten pedig látta imában és munkában felőrlődött drága életedet. A jutalom nem késett: Jézusnak és tiszta jegyesednek boldogító ölelése közben mentél a Mennyei Atya kitárt karjai közé.
Dicsőséges Szent József, te már ott vagy, ahová mindnyájan készülünk. Segíts úgy élnünk, hogy ne az emberek, hanem Isten szent akarata irányítsa cselekedeteinket. Hadd távozzam én is úgy e földi világból, mint te, áldott Szent József.
Küldd el halálos ágyam mellé Jézust és Máriát, hogy az ő társaságukban lépjem át az örök élet küszöbét. Így remélem, hogy az én uram, Krisztus Jézus nem szigorú bírám, hanem Szerető testvérem lesz egy boldog örökkévalóságon át az örök Istennek, a Boldogságos Szűzanyának, az angyaloknak és szenteknek áldott társaságában. Ámen!
Szent József, haldoklók pártfogója, könyörögj érettünk!
Miatyánk – Üdvözlégy – Dicsőség.