Már Philo tanította, hogy Isten egyedül a magányban szól a lélekhez. Isten maga is tudtunkra adja ezt Oseas által (2,14): „A pusztába viszem őt és szívéhez szólok.” Ezért kiáltott fel Szent Jeromos: „Ó boldog puszta, hol Isten bizalmasan beszélhet övéihez, hol társalog velük.” „Ez onnan van – mondja Szent Bernát – mert a magány és csend, melyet a pusztában élvezünk, arra kényszeríti a lelket, hogy gondolataival eltávozzék a földtől és az égi javakról elmélkedjék.”
Boldogságos Szűz, édes Anyánk, Mária! eszközöld ki számunkra az imádság és magány szeretetét, hogy menten a teremtmények iránt való minden vonzalomtól, szívünket teljesen Istenhez és az égre irányíthassuk, hol egy napon meglátni remélünk s téged és Fiadat az egész örökkévalóságon át szerethetünk.
„Jöjjetek át hozzám mindnyájan, kik engem kívántok és gyümölcseimtől teljetek el.” (Sir 24,26) Mária gyümölcseit erényei képezik. Előtted, ó Mária! nem volt egyetlen lélek sem hasonló hozzád, utánad sem lesz egy hozzád fogható sem. Te az összes asszonyok közt egyedül jobban megnyerted Jézus Krisztus tetszését, mint a többi együttvéve.
Nec primam similem visa es nec habere sequentem;
Sola sine exemplo placuisti, foemina, Christo!
Nem volt párja előbb, sem utóbb hozzája hasonló
Senki nemében, egy, ki levonta Krisztus szívét!
(Sedulius)