Ha tehát valóban Mária gyermekei óhajtunk lenni, arra kell törekednünk, hogy türelmét kövessük. „Ugyan mi egyéb dolog szerezhetne nekünk itt a földön több érdemet, az égben pedig nagyobb dicsőséget, mint hogyha szenvedéseinket türelemmel viseljük” – mondja Szent Cyprián. Isten a próféta által így szól hozzánk: „Azért íme én besövényezem a te utadat tövisekkel;” (Oz 2,6) mert – úgymond Szent Gergely – a választottak útjai tövisekkel vannak beszegve. Miként a töviskerítés a szőlőt védi, úgy veszi körül Isten is szolgáit szenvedésekkel, nehogy rossz hajlamaik a földhöz bilincseljék őket. Szent Cyprián még hozzáteszi: „A türelem az, mely bennünket a pokoltól megment.” A türelem szentté tesz bennünket, mivel „tökéletességre viszi a cselekedetet” (Jak 1,4) erőt ad nekünk, hogy zavartalan békével viseljük el nemcsak a közvetlenül Isten által reánk küldött kereszteket, milyenek a betegség, szegénység stb., hanem azokat a szenvedéseket is, melyek az emberek részéről érnek bennünket, mint pl. a megvettetés, sértés stb. Szent János valamennyi szentnek kezében a pálmát, a szenvedések jelvényét látta: „Ezek után láték nagy sereget, pálmákkal kezeikben;” (Jel 7,9) ez által tudtunkra adatott, hogy az összes felnőtteknek, ha üdvözülni akarnak, vagy kiontott vérükkel, vagy türelmükkel mártírokká kell lenniük. Így tehát örömmel kiálthatott fel Szent Gergely: „Ha mindig türelmesek maradunk, fegyver nélkül vértanúkká lehetünk; ha ti. Szent Bernát kijelentése szerint ennek az életnek szenvedéseit türelemmel és örömest viseljük. Ó mily nagy jutalom vár reánk az égben mindama szenvedésekért, amelyeket Isten iránt való szeretetből eltűrünk! Ez a gondolat adott Szent Pálnak is bátorságot a szenvedésekben: „Mert az, mi most nyomorúságunkban egy szempillantásnyi és könnyű, a dicsőségnek mód felett örökkévaló nagyságát eszközli bennünk.” (2Kor 4,17) Szent Terézia is gyönyörű intelmeket hagyott nekünk hátra e tárgyra vonatkozólag, midőn így szól: „Aki átkarolja a keresztet, nem fáj az neki többé; ha valaki elhatározza magát a szenvedésre, hamarosan semmiféle gyötrelmet nem fog már érezni.” Ha keresztünk elviselhetetlennek tűnnék fel, Máriához kell menekülnünk, kit az Anyaszentegyház is a szomorúak vigasztalójának nevez és aki Damaszkuszi Szent János szerint minden szívfájdalomnak orvosa.
Ó legédesebb Királynőm! Te oly nagy türelemmel szenvedtél, ámbár ártatlan voltál; és én, ki a poklot érdemeltem, én ne akarnék szenvedni? Ma kérlek, ó szeretett Anyám! azért a kegyelemért, hogy soha ne legyek ment a keresztektől, de egyúttal esdem ama malasztért is, hogy azokat türelemmel viseljem. Add meg nekem Jézushoz való szeretetedért e kegyelmet, melynek elnyerését közbenjárásod révén bizalommal remélem.