Mária felebaráti szeretetéről – 2

Boldog, – szól hozzánk az Isten Anyja – ki tanításaimat elfogadja, megfigyeli felebaráti szeretetemet és másokkal való érintkezésben engem utánozni törekszik: „Boldog ember, ki engem hallgat és ki ajtómnál vigyáz naponkint és várakozik ajtóm felénél” (Péld 8,34) Nazianzi Szent Gergely szerint semmivel sem nyerhetjük meg inkább Mária jóindulatát, mint hogyha a felebaráti szeretetet gyakoroljuk. Isten int bennünket: „Legyetek irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!” s úgy látszik, Mária is ugyanezt kiáltja valamennyi gyermeke felé: „Legyetek irgalmasok, mint a ti anyátok is irgalmas!” Annyi bizonyos, hogy amily mértékben gyakoroljuk a szeretetet embertársaink irányában, oly mértékben állunk Isten és Mária kegyelmében. „Adjatok és adatik nektek, – mert azon méretekkel, mellyel mértek, visszaméretik nektek.” (Lk 6,38) Szent Method azt mondta: „Adj a szegényeknek s a mennyországot nyered el érte.” Ezért írta az apostol, hogy a felebaráti szeretet boldoggá tesz bennünket ezen és a másvilágon: „A szeretet pedig mindenre hasznos, ígérete lévén a jelen és jövendő élet felől.” (1Tim 4,8) Aranyszájú Szent János a Példabeszédek könyvének eme szavaira: „Az Úrnak ad kölcsön, ki a szegényen könyörül,” (19,17) megjegyzi, hogy aki segít a szűkölködőkön, adósává teszi az Istent.

Ó irgalmasság Anyja, te oly nagy szeretettel viseltettél mindenki iránt, ne feledkezzél meg az én nyomorúságomról sem! – Magad ismered legjobban helyzetemet. Ajánlj Istennek! mert ő egyetlen kérésedet se képes visszautasítani. Eszközöld ki számomra a kegyelmet, hogy hasonlatos legyek hozzád az isteni és felebaráti szeretetben!