Az Egyház az elhunytak tetemeit szenteknek tartja s tisztelettel bánik velők, mint templomokkal, melyekben a Szentlélek lakott s melyeket az oltáriszentségi Jézus jelenlétével annyiszor kitüntetett. Azért megható imák s szép szertartások között kíséri ki híveinek kihűlt testét „a jó Isten szántóföldjébe”, ahogy a temetőt némely helyen találóan nevezik, s elveti ott a testet mint magot – Szent Pál gyönyörű hasonlata szerint –, hogy majdan az utolsó napon megint kikeljen s örökre megossza a lélek dicsőségét és boldogságát.
Egyházunk ezen ősi hagyományos szokásához, melynél fogva híveit a temető megszentelt földébe temeti, szívósan ragaszkodik. Legújabban megjelent törvénykönyve e tekintetben ily szavakkal rendelkezik: „Az elhunyt hívek teste eltemetendő s tilos azoknak megégetése. Ha valaki eziránt bármi módon is kifejezte kívánságát, nem szabad teljesíteni”. (1203. kánon) Sőt még amputált tagokat is meg kell áldani s tisztelettel elhantolni. (S. off. 1897 aug. 3.)
Ezzel Egyházunk újból, hivatalosan elítéli az ún. krematóriumokat, vagyis hullaégető intézeteket, melyeket Európa nagyobb városaiban felállítottak s amelyeknek létesítését hazánkban is többször megkísérlették.
Elítéli pedig az Egyház a hullaégetést nem azért, mintha az valamely dogmába, hitágazatba ütköznék. Erről szó sincs. Hanem elítéli azért, mert az sérti a kegyeletes keresztény érzést. A keresztény már csak azt kívánja, hogy „teste visszatérjen a földbe, melyből vétetett”, hogy elvettessék, mint a mag a boldog kikelet reményében. Az igazi keresztény ebben is, mint mindenben, követni s utánozni akarja Krisztust s a szenteket.
A halottégetési mozgalom amúgy is keresztényellenes körökből indul ki, amelyek tüntetni akarnak az emberiség s az Egyház ezredéves gyakorlata ellen s talán a föltámadás hitét is némiképp el akarják tompítani. Az Egyház már csak ezért sem engedhet álláspontjából.
Az okok, melyeket a hullaégetés mellett felhoznak, mint pl. a közegészség ügye, az elevenen való eltemetéstől való félelem, a temetők által lefoglalt hasznavehető terület stb., stb. oly jelentéktelenek, hogy szót sem érdemelnek. Van azonban a vallásos kegyeleten kívül még egy rendkívül fontos ok, mely a hullaégetés ellen hadakozik s annak apostolait egymagában is lefegyverezheti s ez az igazságszolgáltatás ügye. Hányszor vezetett már a hetek, sőt hónapok után megejtett boncolás bűntények felderítésére. Vagy talán némelyekre, kik a hullaégetés után annyira sóvárognak, éppen ez kényelmetlen?!