E magasztos név, Mária, mely Isten Anyjának jutott, nem földi tervből vagy eszméből támadt, nem is az emberek tetszése adta és választotta azt, amint máskülönben történni szokott, ha valakit elneveznek. E név, Mária, az égből származik, mert az Úr parancsára adatott az Isten Anyjának, miként ezt Szent Jeromos (Lib. de Nat. Mar.), Szent Epifan (Or. de Praes Deip.), Szent Antonin (P. 1. hist. tit. 4. c. 6.) és mások tanítják. Szent Lőrincről nevezett Richárd azt mondja, hogy e név, Mária, az Istenség kincstárából került elő; „mert – fűzi hozzá – a Szentháromság maga adta neked, ó boldogságos Szűz, e nevet, mely isteni Fiadnak neve után valamennyi név közt a legmagasztosabb. Isten nagy fenséggel és hatalommal ruházta fel nevedet, hogy hódoló tisztelettel térdet hajtson minden az égben, a földön, sőt a pokolban is, valahányszor azt kiejtik.” (De laud. Virg. lib. 1. c. 2.) Mi most, eltekintve ama sok egyéb kiválóságtól, melyet az Úr e névnek kölcsönzött, csupán azt akarjuk szemügyre venni, mily édes e név Mária tisztelőinek mind életükben, mind halálukban.
Honorius remete szerint Mária neve telve van édességgel, Páduai Szent Antal pedig ugyanazt a kellemességet találta benne, mely Szent Bernátot Jézus nevénél elragadtatásba ejtette. „Jézus neve, – kiáltott fel ez utóbbi – Mária neve – szólt amaz – örömre gyújtja a szívet, mint a legédesebb méz érinti az ajkat és tisztelői fülében még a legszebb zenénél is kellemesebben cseng.” Tiszteletreméltó Ancina Juvenal püspök életrajzában olvashatjuk, hogy valahányszor Mária nevét kiejtette, határozott édességet érzett nyelvén. Egy napon egy szűz Kölnben azt mondta Marsilius püspöknek, hogy valahányszor Mária nevét kiejti, olyasvalamit érez szájában, ami a méznél is édesebb. A püspök követte példáját és szintén kiejtette Mária nevét, s íme, ugyanazt tapasztalta. Az Énekek énekében olvassuk, hogy az angyalok Mária mennybemenetelekor háromszor kérdeztek neve után: „Kicsoda ez, ki feljő a pusztától, mint fűszerek füstoszlopa? (3,6) Kicsoda ez, ki eléjő, mint a fölkelő hajnal? (6,9) Kicsoda ez, ki feljő a pusztából, gyönyörűségekkel bővelkedve?” (8,5) „Miért tudakozódnak az angyalok oly gyakran az egek Királynéjának neve után?” – kérdi Richárd. És így felel: „Az angyaloknak is oly édes volt Mária nevét hallani, hogy nem fáradtak bele az utána való kérdezősködésben.” (De laud. Virg. c. 2.)