Főképpen azonban abból a gyönyörű ígéretből meríthetünk bátorságot üdvösségünkre vonatkozólag, melyet Mária azoknak tett, kik őt tisztelik és akik szavukkal, valamint pédájukkal odahatnak, hogy őt mások is megismerjék és tiszteljék. Mária ugyanis ezeket mondja: „Akik általam munkálkodnak, nem vétkeznek; akik fényt derítenek rám, örök életét nyernek.” (Sir 24,31) „Ó de boldogok is azok, –mondja Szent Bonaventura– kik Mária kegyét megnyerik! Az üdvözültek a mennyországban az ilyeneket már társuk gyanánt tekintik; mert akiről megismerhető, hogy Mária udvari népe közé tartozik, az be van már írva az örök élet könyvébe.” (In Spec.) Mit használ tehát nekünk, ha a tudósoktól vitatott ama kérdéssel nyugtalanítjuk magunkat, vajon az örök életre való kiválasztatás követi vagy megelőzi‑e a jócselekedetek előreláthatóságát, vajon az örök élet könyvébe be vagyunk‑e írva, avagy nem? Ha igaz szolgái vagyunk Máriának, ha ő bennünket pártfogásába vesz, akkor biztosan üdvözülünk; mert Damaszkuszi Szent János megjegyzése szerint Isten csak azokat részelteti az isteni Anya iránt való áhítatban, akiket üdvözíteni akar. Úgy látszik, e kijelentés teljesen egyezik azzal, amit az Úr Szent Jánosnak kijelentett: „Aki győzedelmes leend, ráírom az én Istenem nevét, és az én Istenem városáét;” (Jel 3,12) – aki győzedelmeskedik, szívébe írva hordja majd Isten városának nevét. Ki más lenne azonban, – jegyzi meg Szent Gergely Dávid eme szavairól: „Dicsőséges dolgok mondatnak felőled Isten városa,” (Zsolt 86,3) – ki lenne más Isten e városa, mint Mária?