Még azoknak sem kell üdvösségük felett kétségbeesniük, akik már megérdemelték a poklot, csak törekedjenek e nagy királynét hűségesen szolgálni. „Hány bűnös – úgymond Szent Germán – találta fel újból általad, ó Mária, Istenét, hány bűnös üdvözült a te segítséged következtében!” (Serm. de Dormit. Deip) Richárd megjegyzi, hogy Szent János azt mondja, Mária csillagokkal van megkoronázva: „Fején tizenkét csillagú korona vala” (Jel 12,1), az Énekek énekében viszont egyidőben azt olvashatjuk, hogy vadállatok, oroszlánok és párducok alkotják koronáját: „Jöjj le a Libanonról, én jegyesem! jöjj le a Libanonról, jöjj le, megkoronáztatol! – az oroszlánok barlangjaiból, a párducok hegyeiről.” (Én 4,8) „Hogyan egyeztethető e két szöveg egymással?” – kérdi ugyanez a szent. – „Egészen könnyen egyeztethetők – teszi hozzá – a vad állatok ugyanis a bűnösöket jelképezik, kik a Mária által nyújtott kegyelmek és az ő közbenjárása által mennyei csillagokká változnak át és az irgalmasság eme királynéjának fejét jobban ékesítik, mint az ég összes más csillagai.” (De laud. Virg. c. 3.) Midőn Isten hű szolgálóleánya, a caprii Szerafina nővér egy Mária mennybemenetele előtt tartott szent kilenced alkalmából a boldogságos Szűztől ezer bűnös megtérését kérte, aggódni kezdett, hogy kérése tán túlságosan szerénytelen volt. Ekkor tüstént megjelent neki Isten Anyja és eloszlatta félelmét, mialatt így szólt hozzá: „Miért félsz, azt véled, nem vagyok eléggé hatalmas arra, hogy kieszközöljem Fiamtól ezer bűnös üdvösségét? Íme, már meg is nyertem az általad kért kegyelmet.” Erre áthelyezte Mária a jámbor apácát lélekben a mennyországba, és megmutatta neki, hogy már a pokol végtelen gyötrelmeit megérdemelt lelkeknek mily megszámlálhatatlan sokasága üdvözült az ő közbenjárása folytán és lett részesévé Isten örökkétartó kegyelmének.