Ó hány szentet nem találnánk egyáltalán az égben, ha Mária hatalmas közbenjárása oda nem vezérelte volna őket! Hugó bíboros a szentírás eme szavait: „Én cselekedtem, hogy az égen elfogyhatatlan világosság támadott,” (Sir 24,6) a következőképp magyarázza: „Én cselekedtem, hogy annyi örökvilágosság fényeskedik az égben, ahány tisztelője van istenanyai voltomnak.” Ehhez még ugyanő megjegyzi, hogy sok szent van Mária közbenjárása miatt az égben, kik anélkül soha nem jutottak volna oda. Szent Bonaventura azt állítja, hogy a mennyország ajtaja azok előtt áll nyitva, kik nagy bizalommal viseltetnek Mária pártfogása iránt; Szent Efrém pedig a Mária iránti áhítatot a mennyország kapujának hívja; (Orat. de laud. Virg.) ezért tehát a jámbor Blozius így kiált a boldogságos Szűzhöz: „Neked adattak át, ó Úrnőm, a mennyország kincsei” (Cimel. Eudol. 1.) Állandóan könyörögnünk kellene tehát Szent Ambrussal: „Nyisd meg előttünk, ó Mária, a mennyország kapuját, melyek kulcsait te őrződ, óh nyisd meg, hiszen az Egyház szavai szerint te vagy a menny kapuja!”