Fohászkodjunk Szent Germánnal ilyenképpen a boldogságos Szűzhöz: „Ó szeretett anyánk, mi lesz velünk szegény bűnösökkel? De lásd, meg akarunk javulni és hozzád menekszünk, ki a keresztények élete vagy!” (De zona Virg.) Szent Anzelm biztosít bennünket arról, ó szeretett királynőnk, hogy biztosan elkerüli az örök kárhozatot az, akiért te könyörögsz, még ha csak egyszer tennéd is ezt. Foganatosítsd tehát érdekünkben szószólásodat, ó szeretett anyánk és akkor biztosan nem fogunk elveszni. „Ki merészelné azt csak állítani is, – kiált fel Szent Viktorról nevezett Richárd – hogy Isten nem lesz kegyelmes és irgalmas irántam az utolsó ítéleten, ha te, ó irgalmasság anyja, akkor védelmedbe veszel engem!” (In Cant. c. 15.) Boldog Szuzó Henrik bizonyítgatja, hogy lelkét Mária kezeibe helyezte és hozzáfűzi, hogy ha ez isteni Bíró elkárhoztatná őt, ítéletének elsősorban Mária kezein kell keresztülmennie; „de – úgymond – teljes bizalommal remélem, hogy ha a sújtó ítélet ily jóságos és szelíd kezekbe jut, akkor annak végrehajtása bizonnyal elmarad ” (Hor. Sap. 1. I. c. 16.) Ugyanezt remélem én is, ó boldogságos Szűz Mária, és azért gyakran óhajtom ismételni Szent Bonaventura szavait: „Benned bíztam, ó Úrnőm, nem fogok örökre megszégyenülni; beléd helyeztem minden reménységemet: s azért bizton remélem, hogy nem fogok elveszni, hanem az üdvözültekkel együtt az egekben mindörökké szeretni és magasztalni foglak téged.”