P. Crasset (Div. Virg.) Jeremiás prófétának azt a szövegét (31,22), hol ez Jézus megtestesüléséről és anyjáról Máriáról szólva, megjövendöli, hogy egy asszony fogja magába fogadni az Istenembert; „Egy asszony férfiút veszen körül,” következőképp magyarázza: „Miként egy vonal, mely egy kör belsejéből indul ki, szükségképp szeli a kör kerületét, úgy nem juthat hozzánk kegyelem Jézustól, hacsak nem Márián keresztül, ki mintegy kerülete lőn az Istenembernek, kit méhébe fogadott.”
„Ezért van az, – mondja Szent Bernardin – hogy minden adományt, minden erényt és kegyelmet Mária kezei osztanak ki, akinek, amikor és ahogyan Mária akarja.” (Serm. 61. ut sup.) Richárd hasonlóképp azt állítja, hogy Isten akarata, hogy minden jó, amit teremtményeinek nyújt, Mária kezein keresztül jusson hozzájuk. A tiszteletreméltó cellesi apát is figyelmezteti az embereket, hogy meneküljenek a kegyelmek e kincstartójához, miként Máriát nevezi; mert – úgymond – csak ő általa remélhetik a kívánt kegyelmek elnyerését. (De Cont. V. in Prot.) Az eddigiekből világosan látjuk, hogy az idézett szentek és írók azzal az állításukkal, hogy minden kegyelem Mária által jut el hozzánk, nemcsak azt akarták mondani, hogy Mária minden jónak forrása, mivel ti. az ő révén nyertük Jézust, – miként ezt az említett író véli – nem, hanem arról biztosítanak bennünket, hogy miután Isten nekünk ajándékozta Jézust, egyúttal azt is akarja, hogy az összes kegyelmek, melyekben bennünket azon időtől fogva részesített, melyekben jelenleg is részesít s miket az emberiségnek az idők végezetéig Jézus Krisztus érdemeiért ki fog osztani, egyedül Mária közvetítésével jussanak el hozzánk.