Ó reménységem, boldogságos szűz Mária, íme lábaidnál egy nyomorult bűnös, ki sajnos önhibájából oly sokszor rabszolgája lőn a pokolnak. Jól tudom én, hogy csak azért győzött le az ellenség, mivel nem fordultam hozzád, menedékemhez! Ha mindenkor tüstént hozzád siettem volna, ha mindig rögtön segítségül hívtalak volna, bizonyára egyetlen bűnbe se estem volna! De remélem, ó szeretetre legméltóbb királynőm, hogy közbenjárásod által már kiszabadultam a sátán körmei közül és Isten már megbocsátotta eddigi életemet; csak attól félek, hogy később majd újból a gonosz hatalmába kerülök. Tudom, ellenségeim nem adták fel a reményt, hogy felettem ismét győzelmet arathatnak; tudom, hogy újabb támadásokat és újabb kísértéseket tartogatnak számomra. Ó királynőm, ó menedékem, állj mellettem, védőpalástod oltalma alá menekülök; ne engedd, hogy újból a sátán rabszolgája legyek! Tudom, valahányszor hozzád folyamodom, megsegítesz és biztosítod számomra a győzelmet; csak attól tartok, hogy kísértéseimben megfeledkezem rólad és felhagyok vele, hogy segítségül hívjalak téged. E kegyelmet keresem nálad, ezt a kegyelmet kérem, ó boldogságos Szűz, hogy ti. mindig rád gondoljak; különösen ha majd harcban állok a sátánnal, ne hagyjak fel akkor vele, hogy hozzád kiáltsak: „Mária oltalmazz, Mária segíts meg!” Ha pedig majdan végre megérkezik a nap, melyen utolsó küzdelmemet kell megvívnom a pokollal; ha majd üt halálom órája, ó királynőm, végy akkor különös módon pártfogásodba, magad emlékeztess engem akkor arra, hogy szívemben és ajkaimmal gyakran segítségül hívjalak és ajkamon szentséges Fiadnak, Jézusnak nevével adjam ki lelkemet, hogy az egész örökkévalóságon át magasztalhassalak az égben és többé sohse szakítsanak el tőled. Amen.