A mai evangéliumban Krisztus különös, szinte titokzatos szavakat mond:
„Egy kis idő, és nem láttok engem; újra egy kis idő, és megláttok engem… Szomorkodni fogtok, de szomorúságotok örömre változik.” (Jn 16,16.20)
Egy kis idő – mondja Jézus. De milyen hosszú tud lenni nekünk az a „kis idő”, amikor szenvedünk, amikor nem látjuk Istent, amikor a szívünk tele van fájdalommal!
És mégis: ez a kis idő nem örökkévaló.
Szent Alfonz Liguori így bátorít minket:
„Minden földi bánat véges, minden mennyei öröm örökkévaló.”
1. A fájdalom ideje – mint a szülő asszonyé
Krisztus így folytatja:
„Az asszony is szomorkodik, amikor szül, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, nem emlékezik többé a kínra, az öröm miatt, hogy ember született a világra.” (Jn 16,21)
A szenvedés olyan, mint a szülési fájdalom:
- Egy időre elviselhetetlennek tűnik,
- De valami új születik belőle: öröm, élet, áldás.
Szent Rita ezt jól tudta. Férje durva, erőszakos ember volt. Rita szenvedett, imádkozott – hosszú éveken át. De végül Isten kegyelme hatott: férje megtért, családja békét talált.
A fájdalom idején úgy érezzük: nincs tovább.
De aki kitart, annak szomorúsága örömre változik – ezt ígérte Krisztus.
2. Egy kis idő – az élet rövidsége
Szent Alfonz újra és újra figyelmeztet:
„Mi az életünk? Egy pillanat, amely eltűnik, mint a füst, mint a harmat.”
Gondoljunk bele:
- Egy fájdalmas hónap, év, vagy akár évtized:
- Mi ez az örökkévalósághoz képest?
- Mi ez Isten boldogító színelátásához képest?
Szent Bernadett gyermekkorától kezdve szenvedett asztmában, és megaláztatásokban is.
De ő mindig azt mondta:
„Szenvedni és szeretni – ez a mennyország kezdete.”
3. A sötétség után jön a hajnal
Jézus nem csak megígérte az örömöt – meg is mutatta.
Gondoljunk a húsvét reggelére:
- Mária Magdolna könnyezve keresi az Urat.
- A tanítványok félnek, elbújtak.
De aztán: „Mester!” – szólítja meg őt a Feltámadott.
És minden fájdalom szertefoszlik, mint a reggeli köd.
Szent Alfonz írja:
„Egy pillantás Krisztus arcára több vigasztalást ad majd, mint ezer év boldogság a földön.”
5. Mit tegyünk mi?
Testvéreim, a mi életünkben is vannak most talán könnyek:
- Egy betegség, egy veszteség, egy csalódás…
- Talán úgy érezzük: „nincs többé remény”.
De Jézus mondja:
„Egy kis idő, és megláttok engem.”
Szent Alfonz tanácsa legyen számunkra is bátorítás:
„Tarts ki! Egy kis idő, és minden könnyed örömre változik, ha szereted Krisztust.”
Imádkozzunk, bízzunk, és tartsunk ki!
Mert aki Jézus oldalán sír, az Jézus oldalán fog örülni is!
Ámen.