A Szentírás elbeszéli hogy Bóz megengedte a jámbor Ruthnak, hogy felszedje az aratók után a kalászt, mit azok otthagytak: „Gabonafejeket szede az aratók után.” (Ruth 2,3) Szent Bonaventura (In spec. c. 8.) megjegyzi ehhez: „Miként Ruth Bóz előtt kegyelemre talált, úgy talált Mária is kegyelmet Istennél, hogy felszedhesse a kalászokat, miket az aratók elejtettek.” Az aratók jelképezik az Úr szőlőjének munkásait, a hittérítőket, a szónokokat és gyóntatókat, kik nap-nap után gyűjtik és nyerik meg fáradságukkal a lelkeket Isten számára. Vannak azonban oly nyakas és gonosz lelkek, kiket még ezek is hátrahagyni kénytelenek; ily elhagyott kalászokat aztán már csak Mária hatalmas szószólása képes megmenteni. Mily szerencsétlenek már most az olyanok, kik még Mária által sem akarják magukat felvétetni, ezek bizony visszavonhatatlanul elvesznek és a kárhozatba dőlnek! Boldogok ellenben, ha e jó Anyához menekülnek. A jámbor Blozius mondja (De dict. P. P. c. 5.), hogy nincs oly romlott és vétkeiben oly mélyen elsüllyedt bűnös, kit Mária utálna, kit elűzne magától. Ellenkezőleg, ha egy ilyen segítséget keres nála, biztosan kibékíti őt Jézussal és kieszközli bűneinek bocsánatát.
Ezért üdvözölhetett, édes Királynőm, Damaszkusi Szent János, mint a kétségbeeséssel küszködők reménységét; ezért nevez téged joggal Justiniáni Szent Lőrinc a gonosztévők reménységének és Szent Ágoston a bűnösök egyetlen menedékének, Szent Efrém a hajótöröttek biztos révének és a kárhozattól megoltalmazónak. Ezért inti Szent Bernát a kétségbeeséssel küszködőket, hogy ne veszítsék el reményüket, s diadalittasan és gyengédséggel telve így kiált fel a szeretetteljes Anyához: „ó Királynőm, ki ne helyezné beléd bizalmát, mikor még a kétségbeeséshez közeledők is hozzád menekülnek?” „Éppenséggel nem kétlem – folytatja – hogy valahányszor nálad keresünk oltalmat, mindent elnyerünk, amit kívánunk. Azért az is reméljen benned, ki már-már kétségbeesni készül.” (Sup. Salv. Reg.) Szent Antonin elbeszéli, hogy egy bűnös, ki Isten kegyelméből kiesett, egy napon Isten ítélőszéke előtt látta magát, hol a sátán panaszt emelt ellene, Mária ellenben védelmébe vette. A gonosz ellenség a szegény elesettnek egész bűnlajstromát előhozta, s midőn ezt az isteni igazságosságnak mérlegére helyezték, sokkal súlyosabb volt valamennyi jócselekedeténél. S vajon mit cselekedett erre hatalmas szószólója, Mária? Kezét szelíden a másik serpenyőbe helyezte és azt oly mélyre süllyesztette le, hogy az isteni kegyelem messze felülmúlta a vétkek súlyát. Ebből világos lőn előtte, hogy Mária ki fogja számára eszközölni bűneinek bocsánatát, ha életmódját megváltoztatja; mi tényleg úgy is történt, mert a bűnös megtért és attól az időtől fogva jámborul kezdett élni.