Isten ismerete az emberi értelem egyik legmagasabb rendű célja. Az emberi lélek természeténél fogva vágyik arra, hogy megértse saját létezésének értelmét és a világ működését, és ezekre a kérdésekre a végső választ csak Istenben találhatja meg. Az Istenről való tudás nem csupán elméleti ismeret, hanem az élet gyakorlati iránytűje is, amely meghatározza az ember erkölcsi és szellemi fejlődését.
A legtisztább és legtökéletesebb Isten-ismeret a mennyben van, ahol az angyalok és a szentek színről színre látják Istent. E földi életben azonban Isten ismerete csupán töredékes és korlátozott lehet. Az emberi értelem természetes úton is eljuthat Isten létezésének felismerésére, hiszen a teremtett világ Isten létének és tulajdonságainak lenyomata. A Szentírás is ezt tanítja: „Mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, hiszen Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Hiszen ami nem látható belőle, tudniillik az ő örök hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva műveiből megérthető” (Róm 1,19–20).
Bár az emberi ész képes felismerni Isten létezését, az ő lényegét és akaratát teljes mélységében csak az isteni kinyilatkoztatásból ismerhetjük meg. Isten az idők folyamán többször kinyilatkoztatta magát az emberiségnek, végül pedig Jézus Krisztusban teljesen feltárta önmagát. Krisztus mondta: „Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3).
Isten ismerete nem csupán a hit kérdése, hanem meghatározza az ember erkölcsi életét is. Az emberek gyakran azért élnek bűnös életet, mert nem ismerik igazán Istent. A Szentírás ezt világosan kifejezi: „Nincs Isten ismerete a földön, azért áradt el az átok és hazugság, a gyilkosság és lopás” (Oz 4,2). Ha az emberek igazán ismernék Istent, nem követnének el bűnöket, hiszen tudnák, hogy minden tettükért számot kell adniuk előtte.
A katekizmus tanítása szerint az ember köteles törekedni Isten megismerésére, mert enélkül sem földi, sem örök boldogságot nem érhet el. A hit az első lépés Isten megismerése felé, és ezt követnie kell az isteni parancsok megtartásának. Az igazi hit nem csupán elméleti meggyőződés, hanem a mindennapi életben megnyilvánuló istenkapcsolat, amely elvezet az üdvösségre.