A Habsburg és Hohenzollern uralkodó családoknak minden tagja régi hagyomány szerint valamely mesterséget tanul. I. Ferenc József esztergályos volt, fia, Rudolf könyvkötő, Ferenc Ferdinánd trónörökös bognár, II. Vilmos német császár könyvkötő. A bécsi világkiállításon bemutatták azt az ekét, amellyel a morva Rausnitz faluban II. József császár szántott, hogy Trenka nevű alattvalóját fárasztó munkájában kissé felváltsa.
Mindez bizonyára fejedelmi cselekedet volt, halvány utánzása az egek királyának, ki leszállott a földre, hogy a zsoltárossal elmondhassa magáról: „Szegény vagyok és megterhelt ifjúságomtól fogva; ha felmagasztaltattam is, de megaláztattam …” (Zsolt 87,16)
Isten, ki a madarat repülésre, az embert pedig munkára teremtette (vö. Jób 5,7), aki az ősszülőt is már azért helyezte „a gyönyörűség paradicsomába, hogy művelje és őrizze azt” (Ter 2,15), nagyon világos, hogy a munkát általános emberi kötelességgé tette. A bűn a dolgon csupán annyit változtatott, hogy azóta a munka rózsái tövises ágon teremnek.
Nehéz volna azonban megállapítani, hogy minden egyes ember kifejezett isteni parancs által van‑e munkára kötelezve még abban az esetben is, ha arra rá nem szorul. A Szentírásnak nincs egyetlen helye sem, melyből erre bizonyosan következtethetnénk.
Ámde, ha nem is volna mindegyikünknek külön-külön a munka megparancsolva, arra kötelez bennünket már emberi önérzetünk is. Embertársaink mit s mennyit dolgoznak! Az egész világ dolgozik. És mi azt henyélve nézzük? „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Tessz 3,10) – mondja az apostol. Munkára sarkall minket a szívünk. Felebarátaink nagy hányada szellemi, erkölcsi s anyagi nyomorban fetreng. Az állam, a törvényhozás a szeretetből vállalt szociális munkát sohasem pótolhatja. Kik vannak hivatva a szegényekért dolgozni, ha nem éppen azok, kiket a Gondviselés bőséges áldása a saját magukért való kényszermunkától felmentett?
De a saját jól felfogott érdekünk is a munkásságra ösztökél. Munka nélkül testileg, szellemileg, erkölcsileg, sőt anyagilag is előbb vagy utóbb, de bizton tönkremegyünk, elmarad dús érdemünk Isten előtt s jutalmunk az égben. Valóban a munka a keresztény önszeretetnek nélkülözhetetlen gyakorlata.