A hit ellen véthetünk mulasztás által, ha elhanyagoljuk a hitigazságok elsajátítását, a hit felindítását vagy ha nem teszünk hitünkről vallomást, midőn arra kötelezve vagyunk. De véthetünk cselekedettel is, olyasmit téve, ami a hitet egyenesen megtámadja, gyengíti vagy kiöli belőlünk. Itt ismét két véglet lehetséges. Egyik a túlhiszékenység, mely kellő megfontolás s alapos vizsgálat nélkül mindent kinyilatkoztatásnak, csodának fogad el, amiről csak hall vagy olvas. Ez egyébként csak bocsánatos bűn szokott lenni. A másik véglet pedig a hitnek külső vagy belső megtagadása, melynek különböző alakjai: a hitetlenség, a hitehagyás (aposztázia), az eretnekség, hitben való szántszándékos kételkedés s a másvallásúakkal szent dolgokban való közösködés.