1. Gondold meg, hogy ennek az éleinek vége lesz. Elhangzott az ítélet: meg kell halnod. A halál bizonyos, de az nem, hogy mikor jön el. Mi kell a halálhoz? Egy szélhűdés, mely a szívet találja, egy ér, mely mellünkben megszakad, hurutos elfulladás, heves vérömlés, egy kis mérges állat, amely megmar, láz, szúrás, seb, árvíz, földrengés, villámcsapás, elég ahhoz, hogy életedet elvegye. A halál akkor támad ellened, mikor legkevésbé gondolsz rá. Hányan voltak, kik este lefeküdtek, és reggel halva találták őket. Talán nem történhetik ez teveled is? Az a sok-sok ember, aki hirtelen halt meg, nem gondolta, hogy ily módon fog meghalni; de így halt meg. S ha esetleg halálos bűnben voltak, hol vannak most? És hol lesznek az egész örökkévalóságon keresztül? De akárhogy legyen is, az bizonyos, hogy eljön az idő, mikor rád borul az éjszaka, de meg nem virrad, vagy nappalod még lesz, de nem éred meg az éjszakát. Úgy jövök el, mint a tolvaj, mondja az Úr Jézus, titokban s amikor nem gondolsz rá. Idejében figyelmeztet rá jó Urad, mert szereti üdvösségedet. Hallgass hát Istenre és fordítsd hasznodra figyelmeztetését s készülj el a halálra, mielőtt eljönne! Legyetek készen! Akkor már nem lesz idő készülődni, hanem készen kell lenni. Bizonyos, hogy meg kell halnod. A világ színjátéka bevégződik rád nézve, de nem tudod mikor; ki tudja, élsz‑e még egy év, egy hónap múlva, vagy akár holnap is? Jézusom, adj világosságot és bocsáss meg nekem!
2. Gondold meg, hogy a halál órájában kiterítve fogsz ágyadban feküdni, melletted a pap, ki Istennek ajánlja lelkedet, körülötted rokonaid, akik elsiratnak, fejtül feszület, lábtul gyertya, – már közel vagy ahhoz, hogy az örökkévalóságba költözzél. A fejed fáj, szemed elhomályosul, nyelved ég, torkod összeszárad, melled elnehezedik, véred megfagy, tested elfogy, szíved tele fájdalommal: itt hagysz mindent s szegényen és mezítelenül egy gödörbe dobnak rothadni. S ott aztán a férgek és egerek rágják le minden húsodat és nem marad belőled más, mint négy csupasz csont és egy kevés büdös por. Nyiss ki egy sírgödröt és meglátod, mivé lett ez vagy az a dúsgazdag, fösvény vagy hiú asszony. Így végződik az élet! A halál óráján ördögöket látsz magad körül, akik eléd tárják mindazt a bűnt, amit csak gyermekkorod óta elkövettél. Most az ördög, hogy rávegyen a vétekre, eltakarja és mentegeti a bűnt; azt mondja, hogy nem nagy dolog ez a hiúság, ez a gyönyör, bizalmaskodás, neheztelés, hogy nincs rossz szándékod ebben a társalgásban; de a halál pillanatában föltárja előtted vétked súlyosságát és annak az örökkévalóságnak világáról, hová menni készülsz, fölismered, hogy milyen rossz volt megbántani a végtelen Istent. Siess tehát és tedd jóvá most még idejében azt, amit lehet, mert akkor már nem lesz rá többé idő.
3. Gondold meg, hogy a halál az a pillanat, amelytől függ az örökkévalóság. Az ember már közel van a halálhoz, tehát közel a két örökkévalóság egyikéhez; s ez a sors ahhoz az utolsó ajaklezáródáshoz fűződik, amely után egy pillanat alatt a lélek vagy üdvözül, vagy elkárhozik örökre. Ó pillanat, ó ajaklezáródás, melytől egy örökkévalóság függ! Dicsőséges vagy gyötrelmes, mindenkorra boldog, vagy mindenkorra boldogtalan örökkévalóság, a kielégültségnek vagy kínoknak örökkévalósága: minden jónak, vagy minden rossznak, a paradicsomnak vagy a pokolnak örökkévalósága. Egyszóval: hogyha abban a pillanatban üdvözülsz, nem lesz többé soha bajod, hanem mindig megelégedett és boldog leszel. De ha elveszted és elkárhozol, gyötrelem és kétségbeesés lesz a sorsod, amíg csak az Isten Isten lesz. A halálban majd megtudod, mit jelentenek ezek a szavak: paradicsom, pokol, bűn, megsértett Isten, Istennek megvetett törvénye, gyónásban elhallgatott bűnök, vissza nem térített jószág. Ó én szerencsétlen, mondja a haldokló, hogyan fogok pár pillanat múlva megjelenni Isten előtt? És ki tudja minő ítéletben lesz részem? Hova megyek? A paradicsomba vagy a pokolba? Örvendeni az angyalok között vagy égni a kárhozottak között? Isten fia leszek‑e vagy az ördög rabszolgája? Rövidesen megtudom; s ahol először veszek lakást, ott maradok örökre. Pár óra, pár perc múlva, ó mi lesz belőlem, ha nem teszem jóvá ezt a botrányt, ha nem térítem vissza ezt a jószágot, hírnevet, ha nem bocsátok szívből ellenségemnek, ha nem végzek jó gyónást? Akkor ezerszer megutálod azt a napot, amelyen vetkeztél, azt a gyönyört, azt a bosszút, amelyet magadnak megengedtél, de nagyon későn és eredménytelenül, mert tisztán a büntetéstől való félelem miatt teszed Isten szeretete nélkül. Ó Uram, ettől a perctől kezdve hozzád térek; nem akarom megvárni a halált, hanem mostantól fogva szeretlek, átkarollak és téged átkarolva akarok meghalni. Anyám, Mária, tedd, hogy a te palástod alatt érjen a halál; segíts meg abban a pillanatban.