1. Gondold meg, hogy Isten azért teremtett, hogy őt szeresd; és te pokoli hálátlansággal föllázadtál ellene: úgy bántál vele, mint ellenségeddel s malasztját, barátságát megvetetted. Tudtad, hogy megbántod őt ezzel a vétekkel és mégis elkövetted. Mit tesz, aki vétkezik? Hátat fordít az Istennek, semmibe se veszi őt, kezet emel rá, hogy arcul üsse, megszomorítja Isten szívét. Aki vétkezik cselekedetével, azt mondja az Istennek: Távozzál tőlem, nem akarok neked engedelmeskedni, nem akarok neked szolgálni, nem akarlak Uramnak elismerni, nem akarlak Istennek tartani: az én Istenem ez a gyönyör, ez az érdek, ez a bosszú. Így szóltál szívedben akkor, mikor Istennek elébe helyezted a teremtményt. Pazzi Szent Mária Magdolna nem tudta hinni, hogy egy keresztény nyitott szemmel halálos bűnt követhessen el. És te, aki ezt olvasod, mit szólsz? Mennyit követtél el? Istenem, bocsáss meg, légy irgalmas hozzám! Megsértettelek végtelen jóság; de gyűlölöm vétkeimet: szeretlek és bánom, hogy igazságtalan voltam veled szemben és megsértettelek, ó végtelen szeretetre méltó Istenem!
2. Gondold meg, hogy Isten így szólt hozzád, mikor vétkeztél: Gyermekem, én vagyok a te Istened, aki semmiből teremtettelek és véremmel megváltottalak; megtiltom és pedig kegyelmem elvesztésének terhe alatt, hogy elkövesd ezt a bűnt. Te azonban vétkezve azt mondottad az Istennek: Uram, én nem akarok neked engedelmeskedni, hanem megragadom ezt az élvezetet és nem törődöm vele, hogy nemtetszéseddel találkozom s elvesztem kegyelmedet. Óh, Istenem és ezt többször is megtettem. Hogy tudtál eltűrni? Bárcsak meghaltam volna, mielőtt megbántottalak! Nem akarlak többé megbántani; szeretni akarlak, ó végtelen jóság. Add meg nekem az állhatatosságot, add nekem a te szent szeretetedet!
3. Gondold meg, hogy mikor a vétkek bizonyos számot elérnek, azt vonják maguk után, hogy Isten elhagyja a bűnöst. Vár az Úr béketűréssel, hogy mikor az ítélet napja eljő, a bűnök teljes mértéke szerint megbüntessen. (2Makk 6,14) Ha tehát, testvérem, ismét kísértést érzel a bűnre, ne mondd többé: „Majd meggyónom”. És ha Isten akkor küld rád halált? És ha Isten elhagy? Mi lesz belőled az örökkévalóságon keresztül? Nagyon sokan vesztek el már ily módon! Ők is remélték a bocsánatot, de jött a halál és elkárhoztak. Rettegj, hogy téged is ez talál érni. Nem érdemel irgalmat az, aki Isten jóságát arra akarja használni, hogy őt megbántsa. Annyi vétek után, melyet elkövettél, méltán kell félned, hogy egy új halálos bűnnél, melyet elkövetsz, Isten nem bocsát meg többé. Köszönd meg neki, hogy eddig várt rád. Legyen tehát ebben a pontban erős az az elhatározásunk, hogy inkább elszenvedjük a halált, mintsem hogy újra vétkezzünk. Mától kezdve mondd mindig: „Uram, elég volt, ahányszor megbántottalak. Hátralevő életemet nem akarom arra fordítani, hogy továbbra is sértő módon viselkedjem veled szemben, mert nem ezt érdemled tőlem. Hanem csak arra akarom fordítani, hogy szeresselek téged, és sirassam azokat a bántalmakat, melyekkel illettelek. Szívem mélyéből bánkódom, Jézusom, és szeretni akarlak; adj erőt hozzá! Mária, anyám segíts!”