Helyi szentségtörést követ el, aki a templomban, kápolnában, temetőben, szóval oly helyen, melyet a katolikus Egyház istentisztelet céljaira megáldott, megszentelt, olyasmit követ el, ami a helynek szentségével össze nem fér. Jóllehet ilyformán minden bűn, mely szent helyen megy végbe, egyúttal bizonyos fokú szentségtörés is, és így a katolikus templomban való fecsegés, nevetgélés stb., mely főleg esküvők vagy más „látványosságok” alatt szokott végbemenni, nem mentes a szentségtörés bűnétől, mégis súlyos szentségtörés bűne, amelyet mint ilyent is a gyónásban külön fel kell említeni, a következő esetekben forog fenn:
a) Helyi szentségtörés bűnében vétkes, aki igazságtalanul vért ont a szent helyen vagy ott a tisztaság ellen vét cselekedetben. A belső bűnök ugyanezen erény ellen lehetnek bár súlyosak, de nem súlyos szentségtörések és így annak bevallása a gyónásban, hogy a templomban történtek, nem kötelező. Megszentségteleníti a szent helyet az is, ha abban névszerint kiközösített egyént vagy másvallású embert temetnek el.
b) Helyi szentségtörést követ el az, aki szent helyen világias foglalkozást rendez, aminő pl. a parlament, bíráskodás, lakomák, koncertek, színházi és mozi-előadások. Még súlyosabb, ha a templomot vásárcsarnoknak vagy istállónak használják fel. Szükség nélkül templomban való evés, ivás sem mentes a bocsánatos bűntől.
c) Helyi szentségtörés bűnébe esett, aki a szent helyről, a szent hely dolgaiból valamit ellop. Aki bár szent helyen, de nem a szent hely tulajdonából, hanem felebarátja jószágából lop valamit, vétkezik ugyan Isten VII. parancsa ellen, de bűne, mint szentségtörés nem súlyos, és így nem kötelező annak meggyónása, hogy a lopás szent helyen történt. Ugyanezt mondhatjuk arról is, aki a szent helynek igen kis értékű birtokát lopta el, pl. néhány fillért vagy egy-két virágszálat a templomból vagy temetőből.
Jegyzet: Ha a templomot némely nagy s nyilvános bűn megszentségteleníti, azt újra fel kell szentelni. (1172. kánon.)