A tanítvány szava:
I.
Uram, Istenem, jöjj szolgád elé gyöngéd szereteted áldásaival, hogy csodálatos szentségedhez méltó áhítattal járulhassak.
Serkentsd föl szívemet, és nehéz restségemet rázogasd le rólam.
Látogass meg engem kegyelmeddel, hogy lélekben megkóstoljam édességedet, amely ebben a szentségben, mint forrásban, teljesen benne rejtőzködik.
Világosítsd meg szememet, hogy bepillantsak ebbe a roppant titokba, és erősíts meg kikezdhetetlen hittel, hogy hinni tudjam.
Mert a te műved, nem emberi erőé, a te szent alkotmányod, nem ember leleménye.
Nincs is, aki magától alkalmas volna ennek fölfogására, megértésére, hisz az angyalok elméjének erejét is meghaladja ez.
Mit vizsgálódhatnám, mit érthetnék akkor én, méltatlan por és hamu e magasztos titok körül?
Uram, szívemnek egyszerűségében erős, igaz hitben nagy reménységgel és tisztelettel járulok hozzád parancsolatod szerint, és igazán hiszem, hogy jelen vagy itt ebben a szentségben, igaz Isten és igaz ember.
Azt akarod hát, hogy magamhoz vegyelek, s veled szeretetben egyesüljek.
Azért arra kérlek, légy kegyes hozzám, add meg nekem különös kegyelmedet, hogy egészen megolvadjak tebenned és a szeretetben hajlékonnyá legyen minden merevségem, s más vigasztalást többé el ne fogadjak.
Mert ez a fölséges és nagyszerű szentség a lélek és a test üdvössége, minden lelki betegség gyógyszere, ebben találok orvoslást vétkeimre, zabolát gonosz indulataimra, diadalt vagy enyhülést kísértéseim között, ez önt belém nagyobb kegyelmet, ez növeli a sarjadó erényt, ez edzi a hitet, eleveníti a reményt, tüzesíti és tágítja a szeretetet.
II.
Mert nagyon sok jót adtál és gyakran most is adsz szeretteidnek ebben a szentségben, Istenem, azoknak tudniillik, akik áhítatosan járulnak szentáldozáshoz, te vagy azért lelkemnek gyámola, gyarlóságomnak megjobbítója, minden belső vigasztalás nagylelkű ajándékozója.
Mert a sokféle háborgatás ellen sok vigasztalással árasztod el választottaidat, levertségükből a te oltalmadban való bizakodásra emeled föl őket, valami fiatal kegyelemmel belülről újjáteremted, megvilágítod valamennyit, hogy akik először aggodalommal telten, hidegen járultak szentáldozáshoz, fölüdítve a mennyei ételtől és italtól megtapasztalják magukban azt, hogy jobb emberré változtak.
Ezt azért teszed velük, hogy igazán átértsék és türelmesen megtapasztalják milyen gyöngék maguktól, és te mekkora jósággal, kegyelemmel árasztod el őket, mert maguktól hidegek, kemények, áhítatlanok, te azonban tüzessé, hajlékonnyá és áhítatossá teszed őket.
Hisz ki járulhat úgy a te gyöngéd szeretetednek forrásához, hogy abból sok gyöngédséget ne merítene?
Vagy ki állhatna úgy a máglya mellé, hogy valamennyire meg ne melegednék?
Te pedig mindig teli és túlcsorduló forrás vagy, folyton lobogó tűz, mely el nem alszik soha.
Azért ha a forrás teljességéből nem meríthetek és végső megelégedésig nem ihatom, legalább odatartom számat a mennyei cső nyílásához, hogy csak egy csöppecskét igyam szomjúságomnak csillapítására, s egészen el ne epedjek.
És ha nem lehetek egészen mennyei, oly tüzes, mint a kerubok meg a szeráfok, igyekszem mégis az áhítatosságba elmélyedni, és szívemet fölkészíteni, hogy a mennyei máglyatűznek legalább kicsiny szikráját magamba fogadhassam az életadó szentség vétele által.
Aminek pedig híjával vagyok, jóságos Jézus, szent Üdvözítő, pótold te, kérlek, jótékonyan és nagylelkűen, hiszen te mindenkit kegyesen magadhoz invitáltál, amikor azt mondtad: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és meg vagytok terhelve, én új erőt adok nektek.
Én bezzeg fáradozom verejtékező arccal, szívem is elfacsarodik, vétkek terhe nyomaszt, kísértések nyugtalanítanak, sok gonosz indulat gúzsba köt, rám nehezül, és nincs, aki segítene rajtam, nincs, aki megszabadítana, megmentene, csak te, Uram, Istenem, én Üdvözítőm, rád bízom hát magam és mindenemet, hogy megoltalmazz és elvezess az örök életre.
Fogadj el engem, neved dicséretére és dicsőségére, ha már tested és véred készítetted nekem ételül, italul.
Add, Uram, Istenem, Üdvözítőm, hogy ennek a titokzatos szentségnek gyakori vétele által növekedjék bennem az áhítatosság indulata.