I.
Fiam, nem vagy még erős és okos szerelmes.
Miért, Uram?
Mert csekély ellenkezés miatt is fölhagysz vállalkozásaiddal, és igen mohón keresed a vigasztalást.
Az erős szerelmes kitart a kísértések között, nem hisz az ellenség hitegető szavának.
Amint a jóban tetszésére vagyok, a zaklattatás idején se vonja meg tőlem tetszését.
Az okos szerető nem kedvesének ajándékára figyel, hanem az ajándékozó szerelmére.
Inkább a kedvet nézi, nem az értéket, és minden adománynál többre tartja kedvesét.
A nemeslelkű szerelmes nem az ajándékban nyugszik meg, hanem énbennem, minden ajándék fölött.
Nem veszett el minden, ha egyszer-másszor rólam vagy szentjeimről nem úgy gondolkodol, ahogyan szeretnél.
Az a jó és édes indulat, amely némelykor elfog, a benned működő kegyelem következménye, és a mennyei haza előíze.
Erre nem szabad nagyon számítanod, mert jön és elmúlik.
De ha küzdesz lelkednek föl-föllázadó rossz indulatai ellen, ha megveted a sátán sugallatát, az az erénynek nagy bizonyságtétele és igen érdemes cselekedet.
Meg ne háborítsanak hát idegenből szakadt fantáziaképek, bármiről valók is.
Légy erős eltökélt jó szándékodban és Istenre irányuló igyekezetedben.
Nem csalatás az, hogy néha hirtelen elragadtatol, majd aztán szíved megszokott botladozásához visszatérsz.
Mert hisz ezeket inkább akaratod ellenére tűröd, mint keresed, s amíg tetszésed nem találod bennük, amíg ellenük állsz, érdemedre vannak inkább, nem romlásodra.
Tudnod kell, hogy az ősi ellenség mindenáron próbál gáncsot vetni jóra irányuló kívánságaid elé, s azon van, hogy minden istenes gyakorlattól elvegye a kedved, a szentek tiszteletétől, az én szenvedésem elmélkedő fontolgatásától, bűneid hasznos megbánásától, és a jóban való előrehaladásnak erős igyekezetétől.
Sok rossz gondolatot sugall, hogy ellenszenvet és undort keltsen benned, és elvonjon az imádkozástól meg a szent olvasmányoktól.
Kedve ellen van az alázatos gyónás, ha tehetné, rávenne arra, hogy ne áldozzál.
Ne higgy neki és ne törődj vele, ha gyakran kivetné is rád álnok tőrét.
Ha gonosz és tisztátalan gondolataid támadnak, tudd, hogy tőle valók.
Mondd neki: Távozz, tisztátalan lélek, pirulj, szégyen vallott, igen ocsmány vagy te, hogy ilyenekkel töltöd be fülemet.
Takarodj tőlem, gonosz hitető, nincs bennem semmi részed, hanem Jézus velem lesz, mint erős bajnok, és te megszégyenülsz.
Inkább meg akarok halni és minden kínokat szenvedni, mint hogy neked engedjek.
Hallgass, némulj el, nem hallgatok rád tovább, ha még több zavaró gondolattal ostromolsz is.
Az Úr az én világosságom és üdvösségem, kitől félnék?
Ha táborok állnak ellenem, akkor sem ijed meg a szívem.
Az Úr az én segítőm és megváltóm.
II.
Viaskodjál mint jó vitéz, és ha néha gyarlóságod miatt elbotlasz, gyűjts nagyobb erőt az előbbinél, bizakodván kegyelmem nagyobb bőségében, az önelégültségtől s a kevélységtől pedig nagyon óvakodjál.
Amiatt sokan megcsalódnak, és néha majdnem gyógyíthatatlan vakságra jutnak.
Intsen vigyázatra és folytonos alázatosságra ezeknek a gőgösöknek s magukban oktalanul bizakodóknak romlása.