A megszólás és rágalom

Szent Bernát szerint „a legártalmasabb vipera a nyelv. Mérges leheletével sebet okoz. Nem lándzsa‑e a nyelv? Igen! a leghelyesebb, mely egy szúrással hármat döf keresztül, ti. azt, aki beszél, azt, aki hallgatja s azt, akiről beszél”. Gyilkos tehát s pedig annál kegyetlenebb, mert nem a testen, hanem a lelken ejt égető, sokszor halálos sebet. Elsősorban a jóhírnév ellen elkövetett vétkekre illenek ezek az igék. Főleg kettő van ilyen: a megszólás és a rágalom. Az előbbi mások igazi vagy igazinak vélt hibáit fedi fel mások előtt jogtalanul; az utóbbi, a rágalom, felebarátjára bűnt költ vagy a meglevőt nagyítva, ferdítve beszéli el. Mind a kettőnek közös mérge, hogy károsítja a jóhírnevet, a féltett, drága kincset, mely nélkül társadalmi életet alig élhetünk, s amelyre éppen azért természetadta joga van mindenkinek, aki azt nyilvános vagy közveszélyes vétke által el nem játszotta. A különbség a kettő között a hazugság, amelyet a rágalmazó felhasznál, hogy más jóhírének ártson. És éppen ez teszi, hogy a rágalom sokkal aljasabb s gyűlöletesebb, mint a megszólás. A rágalmazó ugyanis az igazi, meglevő becsületet s jóhírnevet rombolja s így sokkal gyökeresebb jogot sért. A megszóló ellenben csak a látszólagos becsületet kisebbíti vagy semmisíti meg, melyet a vétkes bár jogosan, de érdemén kívül élvez.

Ámde, ha a rágalom rútabb arcú és sötétebb lelkű is, mégis csak édestestvére a megszólásnak. A megszóló megérdemli, hogy a rágalmazó mellé kerüljön a vádlottak padjára. Vétkük közös, ti. a jóhírnév elorzása a jogos tulajdonostól; csupán az egyik csúnyább eszközt használt, mint a másik.

Együtt tárgyaljuk le tehát mi is ügyüket.

Tesszük ezt annál inkább, hogy ezzel is eloszlassuk azt a – sajnos – nagyon is elterjedt balhitet, mely csupán a rágalomban lát vétket, míg ellenben a megszólást, mint igazi, meglevő hibák felfedését szinte ártatlan dolognak tartja, s nem akarja elismerni a benne rejlő igazságtalanságot.

Ezzel szemben hangsúlyozni óhajtjuk, hogy a súlypont, a lényeg mindkét bűnnél az igazságtalanul okozott becsületbeli kárban van. E kár nagysága dönt, mint alább bőven kifejtjük, a bűn súlyának megállapításánál.