Nem keresztények felnőtt gyermekeinek megkeresztelése

Nem kis nehézséget okozhat a lelkipásztornak, midőn a zsidóknak, mohamedánoknak, pogányoknak felnőtt, de még kiskorú gyermekei a keresztséghez kívánnak járulni.

Isteni jogon, de meg az Egyház tételes törvénye értelmében is mindaz, ki esze használatát már elérte, felnőttnek tekintendő s ha kéri, a keresztségben részesítendő. Igazságtalanság volna az üdv eme szükséges eszközét bárkitől is megtagadni, aki azt joggal kívánja.

Az állami törvények azonban ezt az egyéni jogot a legtöbb országban erősen s szigorúan korlátozzák. Így hazánkban az 1868. 53. t.-c. a betöltött 18-ik életév előtt – a halálveszély esetét kivéve – a másvallásra térést meg nem engedi.

Megeshetik tehát, hogy a lelkipásztornak vagy az állami törvénnyel, vagy a lelkiismeretével kell összeütközésbe jönnie. Nagyon világos, hogy ha az isteni s emberi törvényt összeegyeztetni nem lehet, akkor „inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek”.

Ha azonban a keresztség súlyos veszéllyel fenyeget s a megkeresztelendő nagyobb veszély nélkül várhat, ajánlhatjuk neki, hogy szándéka kivitelét a megfelelő korig halassza el, vegye fel egyelőre a vágykeresztséget s időközben a szentségek felvételétől eltekintve, folytasson keresztény életet. Főleg az olyanokkal szemben kell óvatosan eljárnunk, kiknek állhatatosságában koruk s körülményeik folytán alig bízhatunk. Vagyonosabb jelentkezőknek azt is tanácsolhatjuk, hogy a keresztséget valahol külföldön vegyék fel. Ha azonban a kiskorúak a keresztséget sürgetően kérik s a hitben való kitartásuk is biztosítva látszik, akkor a katolikus lelkipásztor mindig tudni fogja a kötelességét.

A felnőttek keresztségét – amennyiben nehézség nélkül lehet – a megyés főpásztornak be kell jelenteni, hogy azt ő maga vagy megbízottja nagyobb ünnepélyességgel végezze. (744. k.)