Koraszülöttek s magzatok megkeresztelése

A hitnek s szeretetnek szelleme, mely az Egyházat eltölti, szükségképpen megköveteli tőle, hogy a halhatatlan lélekről léte első pillanatától fogva gondoskodjék s azt minden lehető módon az ég számára megmentse. Ő Krisztus nyájának egyedül jogos, hivatott pásztora, az egyetlen kapu, amelyen át a lélek a mennyek országába juthat. Szükséges tehát, hogy ez a kapu minden lélek számára nyitva álljon.

Ez magyarázza meg, hogy Egyházunk elmegy a lehetőség legvégső határáig, csak hogy a megmentendő lélekhez jusson s azt a neki feltétlenül szükséges keresztségben részesítse.

Egyes rendkívüli esetekre nézve az új törvénykönyv így intézkedik.

Az anyaméhben senkit sem kell megkeresztelni, míg valószínű remény van, hogy születése után rendesen megkeresztelhető. (746. k.)

Ámde, ha veszély van, hogy a gyermek mielőtt megszületnék, meg fog halni, akkor az orvos vagy szülésznő erre alkalmas eszközzel az anyaméhben keresztelje meg.

Az ily keresztséget azonban, ha a gyermek utóbb mégis megszületnék, feltételesen meg kell ismételni. (746. 5.)

Ha szülés közben kell a gyermeket megkeresztelni s a fej a napvilágra jött, ezt kell leönteni a szentségi szavak kíséretében s e keresztséget még feltételesen sem kell megismételni.

Ha azonban más testrész pl. kéz vagy láb jön napvilágra, ezt kell a keresztvízzel leönteni, de az ily keresztséget már utóbb a veszély múltán feltételesen meg kell ismételni.

Az áldott állapotban elhunytakra nézve a törvény így intézkedik: „Ha az áldott állapotban levő nő meghalt, a magzat azok által, kikhez tartozik, elvétetvén, ha biztosan él, feltétlenül megkeresztelendő, ha kétséges, hogy él‑e, föltételesen keresztelendő”. (746. 4.)

„Gondoskodni kell – rendeli továbbá az új törvénykönyv, hogy minden koraszülött magzat, bármily időben született, ha biztosan él, feltétlenül, ha kétes, hogy él‑e, feltételesen megkereszteltessék.” (747. k.)

A burkot ilyenkor fel kell nyitni s a benne levő bármily fejletlen magzatot (embriót) langyos vízbe alá kell meríteni, elmondva közben a szentségi szavakat.

A szörnyszülötteket is legalább feltételesen meg kell keresztelni. (748. k.)

A kettős szörnyszülöttek (összenőtt ikrek) mindegyike feltétlenül keresztelendő meg. Ha kétséges, hogy két személlyel van‑e dolgunk, az egyiket föltétlenül, a másikat feltételesen kereszteljük meg.1

1 A feltételt mindig a körülmények szerint kell megformálnunk s legjobb azt a keresztelési formához kapcsolva ki is mondanunk. Pl. ha nem vagy megkeresztelve … ha élsz… ha ember vagy… ha e testrészen is megkeresztelhető vagy… én téged megkeresztellek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.