December 28. Csütörtök, Aprószentek

„Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé…”

Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. A Karácsony öröme nem tartott sokáig, mert mindjárt az ünnep másnapján Szent István vértanúságára emlékeztünk, majd ismét vértanúkra, az Aprószentekre emlékezünk a mai napon. Azokat az ártatlan gyermekeket nevezzük Aprószenteknek, akiket Jézus miatt öltek meg Betlehemben. Miként Szent István első vértanú esete, ugyanúgy az aprószenteknek nevezett gyermekek esete is az Istennel szembeforduló világot és az Istent elutasító embereket mutatja be.

A Messiás születése nem maradt titokban. Betlehemből indulva híre elterjedt, hamar eljutott a közeli fővárosba, Jeruzsálembe. Így értesült róla az uralkodó, Heródes király, akinek szívében mégsem öröm, hanem gyűlölet ébredt. Hatalmát féltette az újszülöttől, amely arra utal, hogy ő is úgy gondolta, hogy az eljövendő Messiás evilági hatalommal rendelkező uralkodó, király lesz.

Elküldi katonáit a születés helyére, Betlehembe, hogy felkeressék és megöljék azt, aki elvakult elképzelése szerint veszélyezteti a hatalmát.

Katonái kérdezés, mérlegelés nélkül teljesítették a parancsot. Az emberi féltékenység, a kicsinyesség az uralkodót szörnyű cselekedetre indítja. Hatalmával visszaélve ártatlanok életét oltja ki.

…A napkeleti bölcsek látogatása után, a hatalmát féltő Heródes megöletett Betlehemben minden két éven aluli fiúgyermeket, abban a reményben, hogy az újszülött Messiás is közöttük van. Jézusért adják életüket, bár nem tudnak Jézusról.

Karácsony örömét és békéjét ma is mennyi békétlenség árnyékozza be. Ma is számtalan Heródes van, aki hatalmát féltve kegyetlen és kíméletlen a környezetéhez. Karácsony ünnepe erősítse bennünk a szeretetet, a tiszteletet a másik ember iránt.

A két esztendősnél fiatalabb betlehemi gyermekek legyilkolását a trónját féltő júdeai király, Heródes rendelte el, miután meghallotta Jézus, a „zsidók királya” születésének hírét. Az Úr angyala azonban időben figyelmeztette Józsefet, hogy családját vigye Egyiptomba, így az újszülött megmenekült…

Heródes biztosra akar menni, amikor minden két évnél fiatalabb fiúgyermek megölését parancsba adja, nem törődik azzal, hogy kegyetlen rendelkezésének ártatlanok is áldozatai lesznek.

Mindez nem rendítheti meg Istenbe vetett hitünket! Bár nagynak és legyőzhetetlennek tűnik az emberi gonoszság, mi hisszük, hogy Isten jósága képes minden fájdalmat szeretetté alakítani. Bár sok esetben megfékezhetetlennek tűnik az emberi rosszindulat, mégis szilárdan hisszük, hogy legyőzhető a jósággal.

Bár látszólag emberek irányítják saját kényük-kedvük szerint az eseményeket, mégis hiszünk abban, hogy végső soron Isten akarata fog megvalósulni. Jézus életét isteni közbeavatkozás menti meg…

A Szent Család megmenekülése e gondviselésnek köszönhető. A Szent Család őrzője, József álmában kap Istentől figyelmeztetést a veszélyre és felszólítást, hogy a gyilkos harag elől a gyermekkel és édesanyjával együtt meneküljön egy távoli országba, a biztonságosnak számító Egyiptom földjére.

„Úr Istennek legyen hála, hogy megengedte érni Krisztus születése napját, és azt elengedte tölteni.
Felvirrasztott úgy, mint Szent István vártanú napjára, s azt is elengedte tölteni.
Felvirrasztott úgy, mint Szent János evangélista napjára, s azt is elengedte tölteni.
S most felvirrasztott úgy, mint Aprószentek napjára, és e szent napot kívánjuk tisztelni.
Míg sűrűn van a csillag az égboltozaton, annyi áldás szálljon mindnyájunk számára.
A mai nap virágzik, kinek a szerencse hűséggel áldozik.
Kérünk, kedvezzen ártatlan életnek, virrassza fel napját e boldog menetnek, hogy többször is érhessük sokaknak kedvére, önöket tisztelő seregeknek örömére, hogy többször is érhessük Aprószentek ünnepét…”

Jézus neve dicsértessék!


Egyiptomi menekülés

Heródes hetekig várta, hogy mikor kopogtatnak már a palota kapuján a bölcsek, de mikor rájött, hogy nem jönnek vissza hozzá, hívatta minden katonáját….

„Katonáim! Betlehem minden házába menjetek be, és az összes két évesnél kisebb kisgyereket öljétek meg! Meg kell halnia ennek a született Messiásnak!”

A katonák elindultak. Betlehemből csak sírást lehetett hallani…

A Kisjézus azonban mégis megmenekült, mert Józsefet álmában angyal figyelmeztette:
„Menjetek Egyiptomba!”
József mikor felébredt azonnal szólt Máriának.
„De miért akarná bántani Heródes egy csecsemőt?” – szólt Mária és magához szorította a még csendesen alvó Kisjézust.
„Azt nem tudom” – mondta József, de azonnal indulnunk kell.

József a tarisznyába rakta mindenüket, amilyük csak volt, megetette, megitatta a szamarukat, és útnak indultak. Mária kezében a Kisjézussal a szamáron ült, József pedig Egyiptom felé vezette őket.

Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt:
„Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.”

Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba…

Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:
„Egyiptomból hívtam az én fiamat” [Óz 11,1].

…Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől.

Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott:
„Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás:
Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé”

„Puha fejér ágyam hullámos redőin Mily szépen alusztok, én szép csecsemőim:
Édes-é az álom…?
Unszoló emlőmet elfogadni késtek; Balgatag reménnyel várom ébredéstek –
De hiába várom.
Ah! hiszen nem fogtok ébredni, – tudom már, – A ti nyugovástok több a nyugalomnál,
Tudok mindent – jaj – jaj!
Nevető szememre nem nevettek vissza, Gőgicsélő szómra nem rebegtek vissza
Csókra késztő ajkkal.
Halva vagytok, halva. Ime, itt a mély seb: Mintha nem lett volna elegendő kisebb
Ajtó a halálnak! ” … (Arany János: Ráchel siralma)


Az Egyiptomi menekülés legendája

Heródes katonái minden utcát, erdőt, legelőt végigjártak, hogy megtalálják a Kisjézust, és teljesítsék a parancsot.

Mária és József lassan haladtak a szamárral. Már messziről meghallották a lovak patáinak dübögését. Nagyon megijedtek. Mária a szamár hátáról egy kis barlang bejáratát látta meg. Odasiettek, József leszedte a bejáratról a pókhálót, és a barlang legbelső sarkába bújtak. A szamarat is bevitték…

A katonák odaértek a barlanghoz. A parancsnok odaszólt egyik katonájának:
„Menj, nézd meg, hátha a barlangban vannak.”

A katona leszállt lováról, és a barlang felé sietett. Mária a Kisjézust ringatta karjában, nehogy hangját a katona meghallja, József pedig a szamarat simogatta, hogy csendben maradjon. Amikor a katona a barlang bejáratához lépett, nem is ment tovább, hátra kiáltott parancsnokának:
„Uram, csupa pókháló a bejárat, itt ember évek óta nem járt.”
„Jó, gyere vissza!” – szólt a parancsnok.

Mária és József is nagyon csodálkoztak, mikor a katona szavait hallották. Hálás szívvel köszönték meg a Jóistennek, hogy vigyáz rájuk, és a pókok gondos munkája megmentette a Kisjézus életét.

Egy kis ideig még a barlangban maradtak, majd József kifelé jövet leszedte a sűrű pókhálót. A Kisjézus Mária karjában volt, de a barlang kijáratához érve az egyik pók hátára hálából egy keresztet rajzolt kis ujjával. A Szent Család folytatta útján Egyiptom felé…


Az egyiptomi pálmafa legendája

Nagyon hosszú volt az út Egyiptomig. Mária is és József is elfáradtak, de már nem messze volt Egyiptom határa, ahol már nem kellett félni a katonáktól, így tovább mentek. Útközben megették a pásztoroktól kapott ennivaló kevés maradékát.

„Nézd Mária, a dombokon túl már Egyiptom földje van” – biztatta Máriát József. Amikor átértek a dombok túloldalára békésen ültek le egy pálmafa alá. A pálmafa árnyéka alatt mindhárman elaludtak …

Arról álmodtak, hogy kedves, békés, Istenszerető emberek között fognak élni. Mária álmában meleg ételt főzött, József pedig egy szép fát látott, kezébe vette a fűrészt, majd a gyalut, és a Kisjézusnak gyönyörű kiságyat, kisasztalt és széket faragott.

Bizony a Kisjézus is olyan szépet álmodott, hogy álmában mosolygott. Lassan mindhárman felébrednek. József éhesen nézett fel a pálmafán lévő datolyára. Mária azt mondja neki:
„József, vegyél le a datolyából, jó lesz az nekünk, hogy ne legyünk éhesek”.

József felállt, de nem érte el az ágakat. Megpróbált felugrani, majd lerázni a datolyát, de nem sikerült. Mária szomorú tekintettel nézet fel a pálmaágakra. A Kisjézus a nagy csendben édesanyjára nézett, majd kicsiny kezét a pálmafa felé nyújtja. A pálmafa ága lassan a földig lehajolt.
„Nézd, nézd, József a pálmafát!”- szól Mária.

József gyorsan felállt, és leszedte az ágakról az érett datolyát. A Kisjézus rájuk nevet, ők pedig imádságos szívvel boldogan ették meg a pálmafa gyümölcsét…


…Hányan lehettek ezek az ártatlan megölt kisdedek? Heródes nem készíttetett jegyzőkönyvet, és számukat a helyi hagyomány sem őrizte meg, bármilyen lényegesnek tartja a mai tudomány ezt az adatot. Becslésekbe sem nagyon bocsátkozhatunk, mert ahhoz ismerni kellene Betlehem akkori népességének számát. A tudósok azonban úgy vélik, hogy mintegy 20–30 gyermekről lehetett szó.

A helyi hagyomány szerint az Aprószentek sírja a bazilika alatt van, amelyet Nagy Konstantin építtetett Jézus születésének barlangja fölé, és akis sírok nem messze ettől a barlangtól egy sziklasírban voltak. 1347-ben Poggibonsiból egy Miklós nevű barát járt a Szentföldön, és följegyezte, hogy a születés barlangjától kelet felé „van egy másik barlang, amely szűk, kereszt formájú barlangban folytatódik. Ott vannak eltemetve az Aprószentek. A sírokat egész szorosan egymás mellé vágták a sziklába, mint a lovak abrakos jászolát”. A sírbarlangot a 15. század folyamán befalazták, s nem is tudtak róla sokáig. 1962-ben vették észre elfalazott bejáratát, s amikor kibontották, fölfedezték a görögkereszt alaprajzú sírbarlangot. A kereszt három szárának végében, kb. 1 méter magasságban ívelt nyílás alatt 4, 5, 4 mélyedést vettek észre. Ezek azok az abrakos jászolszerű gyermeksírok… (Szentek Élete)


Az Egyház vértanúként tiszteli ezeket az apró szenteket, akik szóval még nem tudtak vallomást tenni Krisztusról, a vérük hullásával azonban tanúsították, hogy Ő az, akiről a próféták jövendöltek, a Király, aki vasvesszővel fogja kormányozni a népeket.

Ünnepüket a keleti egyház december 29-én, a római egyház a 4. század óta december 28-án, a Karácsony közvetlen közelében üli.

Istenünk, a te Szent Fiad eljövetelét az Aprószentek nem szavukkal, hanem halálukkal hirdették; kérünk, segíts minket, hogy a hitet, amit nyelvünkkel vallunk, a tetteink is hirdessék!

Himnusz Aprószentek tiszteletére

Ártatlan apró vértanúk dicsőítsen ma szent dalunk!
A föld elvesztett, s könnye hull az ég elnyert, s örömre gyúl.
Megölt a vad, gonosz király, de Alkotónk szent karja várt,
hogy országába fölvegyen, hol fény s öröm vár szüntelen.

Halálotok gyöngyként ragyog Krisztus körül, ártatlanok,
kétévesek sem voltatok, s már mennybe vittek angyalok.
Ó város, szentté tett az ég mint Megváltónk szülőhelyét,
kinek mint zsenge áldozat első mártírvér itt fakad.

Állnak királyi trón előtt tündöklő fényruhában ők,
ingecskéjüknek bíborát a Bárány vére mosta át.
Jézus, neved legyen dicső, kit földre szült a Szűz szülő,
Atyádnak s Lelkednek veled örök dicsőség, tisztelet!
Ámen.

Fohász Aprószentek napján

Urunk, Jézus, mióta Te, az örök Isten örök Fia vállaltad földi életünket, és megtestesülvén az emberi természetet magaddal egyesítetted, tudjuk, hogy minden egyes újszülöttben Te magad lépsz be a családba, Te magad lépsz be a történelembe.

Ma, amikor a helyetted meghalt Aprószentek vértanú győzelmét ünnepeljük, egyúttal gyászt, bűnbánatot és böjtöt hirdetünk a miatt a millió és millió meggyilkolt magzat miatt, akikben Téged, az Életet utasítottunk el és ítéltünk halálra.

Könyörülj rajtunk, akiknek önzése, felelőtlensége és szűkkeblűsége miatt nekik nemcsak hogy „nem jutott hely a szálláson”, de esélyt sem kaptak arra, hogy megszületve beteljesíthessék a mennyei Atya róluk elképzelt csodálatos tervét. Kérünk Téged, részesítsd őket is az Aprószentek örök dicsőségében!


NAPI IMA

Ima az Oltáriszentség előtt

Jézusom, egyetlen szerelmem, Istenem és mindenem, hozzád jövök, ki mint a szeretetnek isteni foglya, be vagy zárva tabernákulumainkba érettünk, szegény teremtményeidért; hozzád jövök, Jézusom, hogy idehozzam nyomorúságaimnak terhét, szükségeimnek sokaságát, a magam és a nekem drága lelkek kívánságait.

Mint egykor a kútnál, úgy vagy itt Jézusom, hogy a szamariai asszonyra várakozzál.
Jézusom, te inni kérsz tőlem; ó, hát mondd meg mit kívánsz vele?
Mondd meg Jézusom, akarod gyöngeségeimet, akarod gyarlóságaimat, akarod kívánságaimat?
Igen, Jézusom, neked adok mindent, s tőled alamizsnaként irgalmasságodat kérem.
Oly’ nagy szükségem van irgalmasságra!
Ó, Jézusom, ha te szomjazol, én is szomjazom.

Te szomjazod az én megszentelésemet, én meg arra szomjazom, hogy kedvedet tölthessem. Halld, Jézusom, addig maradok itt a te lábaidnál, amíg csak kegyes leszel itt tartani, és amikor majd távoznom kell, itt hagyom neked irántad való szeretetem zálogául szegény szívemet s arra kérlek, zárd be magaddal tabernákulumodba, hogy téged soha, de soha el ne hagyjon. Ámen.