Károsító cselekedetből, amely ti. annak, ki azt okozza, semmi hasznot sem hoz, csupán akkor háramlik a károsítóra a visszatérítési kötelem, ha az a cselekedet valóban igazságtalan, valódi oka a kárnak és valóságos bűn.
Igazságtalan pedig a cselekedet akkor, ha valakit oly jótól foszt meg vagy oly jó elérésében gátol, melyhez az illetőnek szoros joga van.
Vétkezik, tehát kártérítésre köteles pl. az ügyvéd is, aki a pereket szándékosan nyújtva megakadályozza, hogy az igazát kereső jogos tulajdonához jusson vagy azt kellő időben megkapja.
Galeaz milánói herceg idejében bizonyos ügyvéd hírhedt volt arról, hogy jó haszonért a pereket a végletekig tudta húzni-vonni. Akik tehát fizetni nem akartak, csak hozzá fordultak ügyükkel. A herceg személyesen akart meggyőződni a vádak igaz voltáról. Magához hivatja tehát az ügyvédet s amúgy bizalmasan megkérdi tőle, lehetne‑e valami utat-módot találni, hogy az ezer tallért, mellyel udvari pékjének tartozik, ne kelljen hamarosan megfizetnie. Az ügyvéd örömében dörzsöli a kezét, hogy így a herceget is „lekenyerezve” annál nyugodtabban folytathatja galád üzelmeit. „Hogy is ne volna mód reája – feleli a hercegnek –, én játszva kihúzok ily pereket akár tíz esztendeig.” „Tehát igaz!” – kiált a herceg. Az ügyvédet elzáratja, vizsgálatot indít ellene s később kivégezteti. (Herbst: Exemplen.)
Megtérítési kötelemről továbbá csak akkor lehet szó, ha a károsító cselekedet valódi oka a kárnak s nem csupán alkalmat adott arra. Így pl. aki tettével csupán alkalmat szolgáltatott arra, hogy mást gyanúba fogjanak s hamisan elítéljenek, nem köteles a visszatérítésre, hacsak a gyanút szántszándékkal s erre alkalmas módon reá nem terelte. Ily eljárással ugyanis már valóságos oka lett az illető elítéltetésének s az abból eredő károknak.
Szent Konrád placenciai lovag vadászat alkalmával, hogy a bozótba rejtező vadat onnan kiűzze, tüzet gyújt s véletlenül nagy erdőégésnek lesz okozója. Szegény napszámost fognak emiatt gyanúba, kínzással bűnvallomásra bírják s halálra ítélik. A lovag erre magát leleplezi, mint a kár okozója teljes elégtételt ad, s a halálos ítéletet önmagán hajtja végre; ugyanis mint remete szigorú vezeklésben tölti életét. Szent Konrád vigyázatlanságával a szegény ember elítéltetésére okot nem adott, hanem csupán alkalmul szolgált. Miért is nagyszerű elégtételével nem szoros értelemben vett erkölcsi kötelességet töltött be, hanem hősies erényt gyakorolt.
Végül a károsító cselekedet visszatérítési kötelezettséget csak akkor támaszt, ha az igazi bűn, vagyis az Isten törvényének tudatos, szántszándékos átlépése. És ha a bűn bocsánatos, a belőle eredő jóvátéti kötelezettség is csak bocsánatos bűn terhe alatt hárul reánk.
