A teremtő Isten főleg két hatalmas ösztönt adott az emberi természetbe, az egyik az egyednek, a másik a fajnak, az emberi nem nagy családjának fenntartását célozza. Az egyed a táplálkozás által tartja fenn magát, a faj pedig a házasság által szabályozott s megszentelt nemi érintkezés által. A bölcs Alkotó, hogy e kettős célt annál biztosabban elérje, a táplálkozást ízléssel, étvággyal, a nemi érintkezést pedig az ún. „testi” vagy „nemi” gyönyörrel kapcsolta össze.
Ha a nemi gyönyör a házasságon kívül vagy pedig a házasságban nem megfelelő módon akar érvényesülni, akkor már nem az Istentől kitűzött célt szolgálja, tehát rendetlen s bűnös lett. Ezt a bűnt méltán fajtalanságnak nevezzük, mert bár kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindig fajunkat támadja s életfánk gyökereit gyengíti, szaggatja.
Minthogy tehát a fajtalanság bűnének összes mérge a tilos gyönyörben van, tisztán kell látnunk, hogy voltaképpen miféle gyönyör az, melynek élvezete az Isten VI. és IX. parancsába ütközik.
Mert van többféle gyönyör, mely boldogságra teremtett, s élvre hajló természetünket kielégítéssel kínálja. Van:
A gyönyör különböző nemei
a) Szellemi gyönyör
Tisztán szellemi gyönyör, mely akaratunkban székel s lelkünket valamely megismert igazság felett örömmel árasztja el. Sőt tágabb értelemben valamely személy is ébreszthet bennünk szellemi gyönyört, ha azt csupán lelki jótulajdonságai s kedvessége miatt szeretjük. Így szeretheti gyönyörrel a szülő gyermekét, barát barátját, sőt a jegyes jegyesét is. Ez a gyönyör a VI. és IX. parancsot nem sérti meg. Van továbbá
b) Érzéki gyönyör
Székhelye az öt érzék, melyet a neki megfelelő inger kellemes izgalomba, bizonyos mámorba ejt. Így például a látásnak a szép vidék, a csillagos ég szemlélete, a fülnek az andalító zene, a szaglásnak a kellemes illat, az ízlésnek az édesség, a tapintásnak sima tárgyak érintése okozhat gyönyört. Magában véve ez sincs a VI. és IX. parancs ellen. Ha azonban a gyönyör oly dolgok érzékeléséből támad, melyek könnyen a nemi ösztönt is mozgalomba hozzák, mint pl. másneműek szépségének szemlélete, kezük szorongatása vagy a gyermek simogatása, akkor főleg egyes, gyúlékonyabb természetekre nézve veszélyes lehet, s könnyen átragadhat oly területekre, melyeket a VI. és IX. parancs tilalomfája zár el előlünk.
c) Testi gyönyör
Végül van „nemi”, „testi” gyönyör, melyet egyszerűen kéjnek is neveznek. Ez főleg a nemi szervekben árad szét s főleg a nemzésre szolgáló nedvek mozgalmából támad.
Ha e gyönyör az említett nedvek kiválasztása által teljes kielégítésre jut: befejezettnek nevezzük; ha e véghatárát el nem éri, befejezetlennek hívjuk. Fontos ez a megkülönböztetés a továbbiak megértésére, de meg azért is, mert azt a körülményt, hogy a testi gyönyör a kielégítésig jutott, a gyónásban külön meg kell említeni.
Lehet továbbá a gyönyörnek (megengedett vagy bűnös) kielégítése a természet rendje szerint, ha az a nemzésre alkalmas módon történik; és lehet természetellenes, ha a kielégülés módja a nemzést minden körülmények között kizárja.
Mindez sokkal világosabbá válik akkor, midőn majd alább az egyes fajtalan bűnök részletes tárgyalásába bocsátkozunk.
