A hagyomány szerint Szent Istvánt megkövezése után Gamáliel, a szelíd és jámbor törvénytanító (lásd Ap. Csel. 5,34) Jeruzsálem mellett a maga birtokán temette el.
Idővel feledésbe ment a sír. Mellette állt egy kis templom, ennek papja Lúcián Honórius császár idejében, 415-ben egyszer álmában látta Gamálielt, aki megjelölte a helyet, hol az első vértanú ereklyéi nyugosznak, mellette Nikodemusé, az övé és 20 éves korában elhalt fiáé, Abibóé.
Az ereklyéket csakugyan megtalálták és nagy ünnepélyességgel Jeruzsálembe vitték a Sion egyházba. Mindjárt nagy tisztelet övezte, számos csoda kísérte, amit Szent Ágoston is tanúsít, mint kortanú. (De Civitate Dei XXII. 8.) A test megtalálása előtt csodák történtek Anconában is: ott őriztek egy véres követ azok közül, melyekkel megkövezték Istvánt; egy tengerész vitte oda, aki terjeszteni kezdte Szent István tiszteletét az anconai keresztények közt.
ELSŐ CSÜTÖRTÖK – AZ EUCHARISZTIA ÜNNEPE
Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük! Engedd urunk, hogy ezen a SZENT ÓRÁN, sohase vegyünk téged ítéletünkre, hanem a szeretet e szentsége váljék lelkünk üdvösségére.
Amen.
Jézusunk, köszönjük, hogy ma is körülvehetünk Téged, letérdelhetünk előtted. Köszönjük, hogy a tanítványaid lehetünk! Erősítsd hitünket, hogy a hétköznapok megpróbáltatásai közepette se veszítsük el a lelkesedésünket, reményünket, Benned való bizalmunkat!
Köszönjük plébániai közösségünket, melyben együtt próbáljuk megérteni és életre váltani rólunk alkotott terveidet. Hisszük, hogy az egymás iránti kölcsönös szeretetünket jelenléteddel megszenteled.
Néha azonban nagyon nehéz szeretni egymást, mert nagyon különbözőek vagyunk, mindannyian mást akarunk. Fogadd el Jézusunk tökéletlen közösségünket, melyben újra és újra megpróbálunk elindulni Feléd.
Add kegyelmedet, hogy egymást ne tehernek vagy akadálynak tekintsük, hanem társnak, akik segítik egymást az úton, hogy mindannyian elérhessük a Benned való beteljesedést, Mennyei Országodat.
Segíts egymásra úgy tekintenünk, hogy higgyük, mindannyiunkat egyformán és végtelenül szeretsz. Te vagy az, akiben szeretni tudjuk egymást. Segíts bennünket, hogy Veled való kapcsolatunk mind szorosabb és erősebb legyen, töltsd be mind jobban életünket, egyre inkább kiszorítva szívünkből az önzés, a bűn, a szeretetlenség minden formáját.
Add megértenünk és követnünk azt az alázatot, amely Belőled forrásozik. Add, hogy ezzel a szeretetteljes alázattal szeressük és szolgáljuk egymást plébániai közösségünkben, elvetve magunktól mindazt, ami nem Tőled való: a versengést, irigykedést, féltékenykedést, kibeszélést, lenézést, haragot, lustaságot és mindazt, ami elválaszt bennünket tőled és egymástól.
Add, hogy a kölcsönös szeretet gyakorlása valóban egy családdá formáljon bennünket! Add, hogy ne csak azokat szeressük, akik minket szeretnek, hanem egyenlőképpen osszuk szeretetünket azoknak is, akik ellenszenvvel, megnemértéssel vannak irántunk. Hisszük, hogy csak így leszünk méltók országodra, csak így találhatjuk meg Benned boldogságunkat. Amen.
Ima az Oltáriszentség előtt
Jézusom, egyetlen szerelmem, Istenem és mindenem, hozzád jövök, ki mint a szeretetnek isteni foglya be vagy zárva tabernákulumainkba érettünk, szegény teremtményeidért; hozzád jövök, Jézusom, hogy ide hozzám nyomorúságaimnak terhét, szükségeimnek sokaságát, a magam és a nekem drága lelkek kívánságait.
Mint egykor a kútnál, úgy vagy itt Jézusom, hogy a szamariai asszonyra várakozzál. Jézusom, te inni kérsz tőlem; ó hát mondd meg mit kívánsz vele? Mondd meg Jézusom, akarod gyöngeségeimet, akarod gyarlóságaimat, akarod kívánságaimat? Igen, Jézusom, neked adok mindent, s tőled alamizsnaként irgalmasságodat kérem.
Oly’ nagy szükségem van irgalmasságra!
Ó Jézusom, ha te szomjazol, én is szomjazom.
Te szomjazod az én megszentelésemet, én meg arra szomjazom, hogy kedvedet tölthessem. Halld, Jézusom, addig maradok itt a te lábaidnál, amíg csak kegyes leszel itt tartani, és amikor majd távoznom kell, itt hagyom neked irántad való szeretetem zálogául szegény szívemet s arra kérlek, zárd be magaddal tabernákulumodba, hogy téged soha, de soha el ne hagyjon. Ámen.
