Midőn Antiochus király az izraelitákat hitük miatt üldözte, maga elé idézett egy anyát hét gyermekével. Noha szörnyen megkínozták őket, egyik fiú sem tántorodott el hitétől. A legkisebbnek megesküdött Antiochus, hogy gazdaggá és boldoggá teszi, ha megtagadja atyáinak törvényét. De az anya ezt mondotta fiának: „Drága gyermekem, légy irgalommal hozzám! Kilenc hónapig hordoztalak méhemben, három évig tápláltalak és mindezideig neveltelek. Kérlek fiam, tekints az égre és a földre: mindezt a semmiből teremtette az Isten. Ő teremtett minket, embereket is. Ne félj hát ettől a hóhértól. Szenvedd el a halált, hogy testvéreiddel együtt visszakapjalak téged is az irgalmasság idején.” (lásd: 2 Makk 7)
A szülőknek szent kötelességük gyermekeiket szeretni és az ő földi boldogulásukról és örök üdvösségükről gondoskodni. Kötelesek gyermekeiket táplálni, ruházni, munkára serkenteni, egészségükre ügyelni és boldogulásukat elősegíteni. De legfőképp imádkozniok kell érettük és szavakkal és példájukkal a keresztény életre nevelni őket. Gyermekeiket nem szabad elkapatniok és elkényeztetniök, hanem szeretettel, igazságosan és erélyesen kell őket vezetniök. A katolikus szülőknek, ha ez lehetséges, gyermekeiket olyan iskolába kell iratniuk, ahol katolikus nevelésben részesülnek. Arra is ügyelniök kell, hogy gyermekeiket rossz társaság vagy erkölcstelen könyvek meg ne rontsák. Midőn a gyermekek felnőttek, hívatásuk és élettársuk megválasztásában a szülőknek segíteniök kell őket tanácsukkal és imádságukkal, anélkül azonban, hogy akaratukat rájuk kényszerítenék.
Az elöljárók kötelesek alárendeltjeiket megbecsülni, velük igazságosan bánni és érdekeikkel törődni. Időt kell adniuk a vallásos élet gyakorlására, pihenésre és továbbképzésre és meg kell védeniük őket a testi és lelki veszedelmektől.
A szülők és elöljárók példaképe a Mennyei Atya. Tőle tanulhatják meg, miként kell gyermekeikkel és az alárendeltekkel igazságosan és kedvesen, szigorúan és szelíden bánni.
