A vasárnapi munkaszünet

Midőn Isten a Sínai-hegyen parancsot adott a hetedik nap megszentelésére, ezt mondotta: „Hat napon át dolgozz és intézd a dolgaidat, a hetedik nap azonban a nyugalom napja a te Urad Istened tiszteletére. Azon semmiféle munkát ne végezz se te, se fiad, se lányod, se alkalmazottad, se az idegen, aki kapudon belül tartózkodik.” (2 Móz 20,9-10)


A vasár- és ünnepnapok a nyugalom napjai. Ezeken a napokon abbahagyjuk hétköznapi munkánkat. Vasárnap a nehéz testi munkák (szolgai munkák) tilosak és csak akkor szabad ilyet végeznünk, ha okvetlenül szükségesek. Vasár- és ünnepnap gyűjtsünk új erőt. Üdítsük fel testünket és szellemünket, lelkünket pedig emeljük magasabb rendű dolgok világába. Olvassuk például jó írók műveit és örvendezzünk valami szépnek, amire a munkanapokon nincs időnk. A vasár- és ünnepnapot örömest töltsünk együtt. Igen kedves, ha az egész család együtt megy a templomba és együtt szórakozik. Időt kell szakítanunk rokonainknak, barátainknak és ismerőseinknek is, főként azonban a betegeknek és elhagyatottaknak.

Aki vasár- és ünnepnap fontos ok nélkül nehéz testi munkát végez vagy végeztet, bűnt követ el a vasárnapi nyugalom ellen. A vasárnapot megszentségtelenítik a mértéktelen ivás, túlhajtott sport és bűnös mulatságok is. A késő éjszakába nyúló szombati mulatozások veszélyeztetik a vasárnap igazi megszentelését.